orgyilkos
orgyilkos főnév és melléknév
I. főnév Az a személy, aki orvul, előre megfontolt szándékkal gyilkol meg vkit. Martinuzzit orgyilkosok ölték meg. || a. (jogtudomány) Az, aki vkinek a felbujtására, anyagi ellenszolgáltatásért meggyilkol vkit; bérgyilkos. Két orgyilkost bérelt föl a tett elkövetésére. Évtizedek messziségéből elhalványulva látom útitársaimat, köpenyegbe burkolt, lehúzott fövegű férfiakat, talán testőrtisztek vagy orgyilkosok voltak. (Krúdy Gyula)
II. melléknév Orgyilkosságot elkövető v. arra készülő. Orgyilkos banda. Orgyilkos kéz mérges vasától Estem el ifjan. (Tolnai Lajos) || a. jelzői használat(ban) Orgyilkosságra használt. Orgyilkos fegyver, tőr. || b. jelzői használat(ban) Orgyilkosra jellemző, orgyilkossággal kapcsolatos, rá vonatk. Orgyilkos merénylet, szándék, terv.
