orosz
orosz főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -a
1. Az oroszok: a) zömmel az Orosz Szovjet Szocialista Köztársaságban élő, keleti szláv nyelvet beszélő nép; az oroszok állama, forradalmi mozgalmai, földje, hatalma, története. Puskin volt az oroszok legkiválóbb költője. b) (régies) a hajdani cári Oroszország területén élő népek – kül. a tulajdonképpeni oroszok, a fehéroroszok és az ukránok – együttvéve; (történettudomány) minden oroszok cárja: az orosz cár; c) (bizalmas v. pongyola szóhasználatban) a Szovjetunió népei együttvéve. Az oroszok Berlinig kergették Hitler csapatait. || a. Az oroszokhoz tartozó személy, főleg férfi. Három orosszal utazott a vasúton.
2. (rendsz. határozott névelővel) Az orosz nép, nemzet. Az orosz mindig kiváló zenész volt.
3. Az oroszok (a) nyelve. Oroszból fordított regény; oroszra fordít. Az orosz világnyelv. || a. Ez a nyelv, ennek nyelvtana és az e nyelven írt irodalom mint iskolai tantárgy. Kitűnőre felelt oroszból. Oroszt tanít az általános iskolában.
II. melléknév -ul, (-abb)
1. Az oroszokhoz, az oroszok közé tartozó <személy>, oroszokból álló <csoport>. Orosz ember, férfi, forradalmi demokrata, katona, munkás, nő, tudós; az orosz csapatok, dekabristák, ifjúság, lakosság, nemzet, nép; Lobacsevszkij, a nagy orosz matematikus. Tolsztoj … mindenekelőtt az orosz közönséghez szólt és ezt akarta meggyőzni. (Ambrus Zoltán) Álmodban láttad őt, amint orosz hadifogolyként átballag egy szép mezőn … (Gelléri Andor Endre) || a. (történettudomány) A cári Oroszországot képviselő, jelképező v. ennek állami szervezetéhez tartozó. Az orosz duma; orosz követ, követség, zászló. Az orosz cár kiáltványának híre … hozzájuk is eljutott. (Kuncz Aladár)
2. Az oroszokra jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcsolatos <dolog>. Orosz ing, népdal, nyelv, szokás, tánc, viselet.
3. Az oroszok történeti élete folyamán létrehozott, alkotott, művelt. Orosz építészet, irodalom, művészet, zene; a haladó orosz filozófia; az orosz tudomány hatalmas eredményei. Az orosz festőművészetnek egyik legnagyobb alakja Repin volt.
4. (történettudomány, régies) Az oroszok lakta <föld>, ill. erre a földre, ennek viszonyaira jellemző, e földön levő, ott termett, tenyésztett, onnan származó, ill. arról elnevezett. Orosz agár ←; orosz búza; orosz hal: ruszli (1); orosz pézsma; orosz föld(ön); orosz síkság. Hallga! Muzsika! | … Honnan jössz? Tán egy hamburgi lokál | Sóhajtott el …? … | Szálltál orosz steppéken és a … Magyar mezőkön …? (Tóth Árpád) Künn a Tél uralkodott, keményre, fagyott és szigorú mezők, egyhangú hó és jég, egészen az orosz rónákig. (Babits Mihály) || a. Orosz tea: a) (régies) Kínából karavánnal szárazföldi úton, Oroszországon át szállított t.; b) <hasonló célra haszn. hazai növényekkel, ill. növényi részekkel (pl. szederlevél, hársfavirág, csipkebogyó) ellentétben:> valódi tea.
5. Az oroszok nyelvével kapcsolatos, e nyelvre jellemző, ebben haszn. Az orosz mássalhangzó; az orosz igeragozás. Könyvtárában minden fontosabb orosz szótár megvan. || a. E nyelv tanításával, tanulásával kapcsolatos v. ezzel foglalkozó. Orosz könyv, óra. Holnap orosz dolgozatot írunk. || b. (népies) E nyelv szavainak, szövegeinek leírására használatos <betű, írás.> Orosz betűkkel írt szöveg. Az orosz írás cirillbetűkből áll.
6. Oroszul: orosz nyelven. Már nemcsak olvasni, hanem beszélni is tud oroszul.
7. (vallásügy, kissé népies) Vmely keleti szláv nyelvet, ill. az egyházi szlávot használó görög keleti v. görög katolikus <személy, dolog>. Orosz pap, szertartás, templom.
Szóösszetétel(ek): 1. oroszbarát; orosztanár; 2. fehérorosz; kisorosz; nagyorosz.
