otthoni
otthoni melléknév és főnév
I. melléknév (-an)
1. Az otthonra vonatkozó, vele kapcs., otthon meglevő. Az otthoni körülmények, viszonyok. Elmondá a tiszttartó az otthoni állapotokat. (Jókai Mór) || a. Otthon történő, otthon végbemenő. Otthoni ebédelés, étkezés, munka. A szerep átgondolása, otthoni kidolgozása… több valódi szorgalmat követel. (Vörösmarty Mihály) || b. Otthon szokásos, használatos, viselt, hordott. Otthoni bánásmód, pongyola, ruha, viselkedés, viselet. A díványon az ura otthoni kabátja hevert kifordított ujjal. (Kosztolányi Dezső)
2. Hazulról származó, onnan érkező, hazai. Otthoni hírek.
II. főnév (csak többes számban) Otthoniak: <a távol levő számára> az otthoni, otthon levő személyek, főleg családtagok. Mit írnak az otthoniak? Tiszteltetem, üdvözlőm az otthoniakat. Emlékét ma is olyas mendemondák őrzik a vármegyében, melyeken az otthoniakkal együtt kacag a „nagyvilágból” hazalátogató ismerős. (Kaffka Margit)
