óvakodik
óvakodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. Óvakodik vkitől, vmitől: távol tartja magát attól, akit, amit magára nézve veszélyesnek, károsnak vél; bizalmatlan vkivel, vmivel szemben, s ezért őrizkedik tőle. Óvakodjunk a zsebtolvajoktól! Óvakodjunk az utánzatoktól!
2. Vmely cselekvés elkövetésétől tartózkodik, nem tesz meg vmit, hogy ezáltal vmely kellemetlen, nemkívánatos következményt elkerüljön. Óvakodik attól, hogy ezt megtegye. Óvakodott még csak beszélni is e kényes ügyről. Óvakodjunk, hogy oly ballépéseket ne tegyünk, mik a népnek … a végtelen zavarok és anarchia átkát hoznák nyakára. (Deák Ferenc) Fantasztikusnak tűnt fel előtte, hogy itt a pillanat, mikor Makróczy az ő elnézésére számít. Óvakodott azonban, hogy elárulja magát. (Móricz Zsigmond)
3. Óvatosan, vigyázva viselkedik; tart vmitől. Nincs mit óvakodnia. Hóhér nem közelít Tepelenti felé. Sokan látogatják, de azok mind tisztes vitéz urak. (Jókai Mór)
4. Vhova óvakodik: lassan, óvatosan, a feltűnést elkerülni igyekezve, vigyázva, hogy zajt ne üssön, vhova, rendsz. egészen közel levő helyre megy; lopózik. Lábujjhegyen a bölcsöhöz, a kulcslyukhoz, az alvó emberhez óvakodik. Óvakodva lép(ked). Ballag egy cica is – bogarászni restel – Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel. (Arany János) Ilyenkor [az ünnep] második napján … bátran indulhat útnak az asszony is, az eladólány is. Hát aztán mennek is. Úgy mondják: – Óvakodjunk befelé. (Tömörkény István)
Igekötős igék: beóvakodik; felóvakodik; hátraóvakodik; kióvakodik; körülóvakodik; leóvakodik; melléóvakodik; odaóvakodik; utánaóvakodik; visszaóvakodik.
óvakodás; óvakodó.
