őkegyelme
őkegyelme [ë-e-e] főnév ..mét, ..mék, ..mük v. (ritka) ..meik, (tájszó) őkigyelme
1. (régies) <Vmely 3. személyű megnevezett személy megtisztelő v. népies megjelölése.> Keresztapám uram a bíró őkigyelme éppen akkor ment haza a csárdából. (Vörösmarty Mihály) Mai napig János vitéz ő kegyelme | Szép Tündérországnak boldog fejedelme. (Petőfi Sándor) –11 (bizalmas, tréfás v. gúnyos) Á – bocsánat szép kisasszony. | Vagy talán csak ő kegyelme, A tündér, az eszem adta. (Vörösmarty Mihály)
2. (népies, régies v. tréfás) Az e szóval megjelölt személy. A Rákó família jövője meg volt alapítva … bejutván őkegyelmeik … a vármegyei hivatalokra alkalmatos famíliák sorozatjába. (Mikszáth Kálmán)
