öklöz
öklöz ige -tem [e], -ött, -zön
1. tárgyas Ököllel üt, ver vkit, vmit. Elkezdték öklözni egymást. Szidják a dudást, – verik, öklözik őt. (Arany János) A ruhát hidegbe vetik, sulykolják, forrázzák, csapkodják, lúgozzák, öklözik, facsarják, szárítják, mángorolják, tüzes vassal is egyengetik, míg végre megtisztul. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyatlan (ritka, sport) Az ökölvívást mint testedzést űzi, ill. ismeri fogásait, fortélyait. A szorítóban a pehelysúlyúak öklöztek. A gorilla mint majom volt hatalmasabb állat, de Mazrur mint ember. Az tudott körmölni, harapni, emez öklözni. (Jókai Mór)
3. tárgyas (sport) <Labdajátékban a labdát> ököllel repíti vmely irányba. Ügyesen öklözte a labdát a háló fölött a túlsó oldalra. || a. tárgyas (sport) <Labdarúgó csapat kapusa a labdát> öklével a mezőnybe üti. A labdát rosszul öklözte.
Igekötős igék: átöklöz; kiöklöz; megöklöz; összeöklöz.
öklözés; öklözhető; öklöző; öklözött.
