ököl
ököl főnév öklöt, ökle [e]
1. Összeszorított állapotban levő kézfej; a kéz ilyen helyzetében négy ujj a rájuk keresztbe tett hüvelykujj alatt szorosan egymáshoz zárul, és végével a tenyérhez szorul. Kemény ökle van: (átvitt értelemben is) küzdelemben v. vmely erőt kívánó fellépés során nagyon erélyesnek mutatkozik; összeszorul az ökle v. ökölbe szorul a keze: a) keze feje ilyen formát vesz fel; b) (átvitt értelemben) vmely felháborító dolog hallatára v. láttára haragos indulat, düh fogja el, ütni szeretne; ökölbe → szorítja kezét; ökölre megy: öklével kezd viaskodni; → felemeli az öklét vkire; öklét rázza: a) <rendsz. fenyegetés kifejezéseként>; b) (átvitt értelemben) fenyegetőzik, fenyegetően lép fel; ököllel veri az asztalt: <rendsz. felháborodásának kifejezéseként>; öklével vkinek az arcába vág. Toldi Miklósnak sincs ám galambepéje, … Szeme, mint az acél, a szikrát ugy hányja, Ütni készül ökle csontos buzogánya. (Arany János) Szabad Május szabad … tömegje | … Reátok vár ez ország Hiszekegyje, | Szabadítsatok s bölcsen higyjetek, | Bölcsen higyjetek, de kemény ököllel. (Ady Endre) Meztelen férfiak futottak néha le a sziklák közül, és öklükkel fenyegették. (Karinthy Frigyes)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) A védekezésnek, a támadásnak, kül. vmely szervezeti közösség akarata érvényesítésének az eszköze. Kemény ököllel sújt le vkire: kíméletlenül lép fel vki ellen, kíméletlenül bánik el vkivel. A munkásosztály ökle. Ellenség vas ökle Zörget országunk minden kapuján. (Jókai Mór)
Szólás(ok): (népies) nem éri fel ököllel: kézzelfogható, mégsem érti meg.
Szóösszetétel(ek): 1. ökölnagyságú; ökölrázás; ököltusa; ökölviadal; 2. vasököl.
öklös; öklű; ökölnyi.
