öltözik
öltözik ige -tem [e], -ött, -zék (-zön)
1. tárgyatlan Ruháit egymás után magára veszi. Ne menj be, most öltözik. Sokáig öltözik. Ah, kínos élet: reggel, estve, Öltözni és vetkezni kell! (Arany János) Az ember öltözik, kiöltözködik, átöltözik, megnöveszti magát a világ szemében. (Nagy Lajos) || a. <Színész> szerepének megfelelő öltözéket vesz magára.
2. tárgyatlan öltözik vmibe: vmit ruhaként, öltözetként magára vesz. Álruhába, fehérbe, feketébe, gyászba, parasztruhába, ünneplőbe öltözik; fegyverbe öltözik: felölti fegyvereit. Minden órában új köntösbe kell öltözni. (Csokonai Vitéz Mihály) Igen egyszerűen szabott „zakóba” volt öltözve. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben) Így élünk mi. Horkolva alszunk s törten, | egymás hátán, mint odvas farakás … | De – elvtársaim! – ez az a munkásság, | mely osztályharcban vasba öltözött. (József Attila)
3. tárgyatlan (módhatározói bővítménnyel v. ilyet hozzáértve) Vmely célnak v. ízlésnek, lehetőségnek megfelelő ruházatot vesz magára, ill. szokás szerint ilyet visel. Cifrán, csinosan öltözik; jól öltözik: szép, ízléses ruhákban jár; → könnyen öltözik; melegen öltözik: meleg ruhát vesz fel. Divatosan volt öltözve. Öltözz, mikép erszényedtől telik. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Úgy öltözött, mint akármelyik templomba tipegő öreg parasztasszony. (Babits Mihály) Ez a tanár is nagyon öltözött, de legalább nem volt szagosítva. (Móricz Zsigmond)
4. tárgyatlan Vminek öltözik: vmely (társadalmi) állapotra, hivatalra, foglalkozásra stb. jellemző öltözetet vesz magára, hogy annak lássék, amit a ruha mutat. Katonának, nőnek, parasztlánynak öltözik. A három ifjú Hunyadon találkozik … A határig lóháton mennek … A határról vagy derviseknek, vagy kereskedőknek, vagy koldusoknak öltözve gyalog utaznak tovább. (Gárdonyi Géza) Nem tudom, melyik ünnepükön a patríciusok rabszolgáknak öltöztek. (Kosztolányi Dezső)
5. tárgyatlan Vmely célnak, alkalomnak megfelelő ruhát vesz magára. Vminek, vmihez, vmire öltözik; konyhához, látogatáshoz, kiránduláshoz öltözik; estélyre öltözik. Útnak öltözve járt-kelt a szobájában. (Jókai Mór) A három leány … köntöst cserélt otthon. Dolognak öltöztek. (Justh Zsigmond)
6. tárgyas (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Felölt, felvesz, magára ölt vmit. Gyász ruháját jajgatva öltözi. (Csokonai Vitéz Mihály) Arca elszántságot öltözék magára. (Arany János)
7. tárgyatlan (átvitt értelemben) Vmibe öltözik: vmi díszként, takaróként, burkolatként magára ölt vmit. → Zászlódíszbe v. lobogódíszbe öltözik. Zászlódíszbe öltözött a város. A nap … Csak arra vár, Hogy fellegekbe öltözzék a láthatár. (Petőfi Sándor) Megy a költő, – s ahol dalolva jár: Virágba öltözik a földhatár. (Tompa Mihály) A hegyre néztem s láttam, hogy gerince | már a csillag fényébe öltözött. (Babits Mihály–Dante-fordítás)
Igekötős igék: átöltözik; beöltözik; felöltözik; kiöltözik; nekiöltözik; túlöltözik.
öltözés.
