összeharácsol
összeharácsol tárgyas ige
1. <Anyagi javakat> harácsolva (1), harácsoló módon összeszed, összegyűjt; nagy vagyont szerez. Sok pénzt harácsolt össze. A háború alatt nagy vagyont harácsolt össze. A gazdag, uzsorás német … huszonöt házat harácsolt össze. (Tolnai Lajos) || a. Bűnös úton összegyűjt (1–2). A betörők sok ékszert harácsoltak össze.
2. (régies) Harácsolva (2), harácsként (3) összegyűjt, begyűjt, beszed. A hajdúk lóhalálban futkostak házról házra, hogy … a fát összeharácsolják. (Mikszáth Kálmán)
összeharácsolás; összeharácsolható; összeharácsoló; összeharácsolt.
