összeilleszt
összeilleszt tárgyas ige
1. <Két v. több tárgyat, képződményt> egymáshoz illesztve szorosan összetesz, összerak. Összeilleszti a csöveket, a síneket. Az ács csapokkal illesztette össze a gerendákat. Az orvos összeillesztette a törött csontokat. || a. <Két v. több együvé tartozó részt> egymáshoz rak, illeszt, s így vmi egészet megalkot. A gépet, a szerkezetet nehezen illesztették össze. A roncsolt levelet gyorsan fölemelé. | Összeillesztette, olvasgatta soká. (Arany János)
2. (ritka) Összeilleszti a színeket: összehangolja a színeket. Összeillesztette az ékszer színeit a kelme színeivel. || a. (átvitt értelemben, ritka) <Szavakat, mondatokat szóban v. írásban kellő rendben> összeszerkeszt. A szavakat a nyelvtan szabályai szerint illesztjük össze mondattá. Az adatokat jól összeillesztette. De, hogy a beszédet össze Annál jobb rendben illessze, | … a joghoz egy tallért tesz. (Arany János)
összeillesztés; összeillesztett; összeilleszthető; összeillesztő.
