összekalapál
összekalapál tárgyas ige
1. Kalapáccsal laposra, alaktalanra ver vmit. Az ezüstkanalat a gyerekek egészen összekalapálták. [A nyakéket] összekalapálta lat számra eladó ezüstnek. (Mikszáth Kálmán) || a. (rosszalló) Kalapáccsal összevissza ver vmit ott, ahol nem kellene. Úgy összekalapálta a zárat, hogy most már végképp nem működik.
2. Összetákol (1). Összekalapált egy kis ládikót a gyerekeknek.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) <Valamennyi összeget> apránként, nehézségek árán összegyűjt, összeszerez. Összekalapált egy szép kis summát. Összekalapált magának egy kis házra valót.
4. (átvitt értelemben, bizalmas) <Vmilyen szövetkezést, együttest> létrehoz. Ezt a házasságot csak nagy nehezen sikerült összekalapálni. Végre összekalapálták az üzem tánccsoportját. A mi családunkban … történt már egy szerencsétlen házasság: a szülők kalapálták össze. (Gárdonyi Géza)
összekalapálás; összekalapálgat; összekalapálható; összekalapáló; összekalapálódik; összekalapált.
