összekapaszkodik
összekapaszkodik tárgyatlan ige
1. <Két v. több személy főleg menést, ugrálás v. tánc közben> egymás kezét v. karját kölcsönösen, erősen fogja. A lányok összekapaszkodva sétálnak. A gyerekek … összekapaszkodva körültáncolják Lidit. (Justh Zsigmond) Azt találta ki a százados, hogy kettős rendekbe kell állítani az embereket, azok összekapaszkodtak … s éppen merőlegesen menetelhettek az …, állásokkal szemben. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Két- v. többféle futónövény> egymásba fonódik. Két átelleni háztetőnél a felfutó tök és szőlő indái összekapaszkodnak. (Jókai Mór)
3. (ritka, népies) <Két v. több személy> egymással birokra kel, összeverekedik. Bár legalább … egyszer, amúgy istenigazában jól összekapaszkodtak volna … (Jókai Mór)
összekapaszkodás; összekapaszkodó; összekapaszkodott.
