összekoccan
összekoccan tárgyatlan ige
1. (hangutánzó) <Két v. több dolog, tárgy> koccanó hangot hallatva összeütődik. Mosogatás közben összekoccantak az edények. A gulyásnak összekoccant a foga, odakapott a csendőr kezéhez. (Nagy Lajos) || a. (hangutánzó) <Pohár, serleg> ivás előtti koccintáskor összeütődik. Körbejár és összekoccan a pohár. A poharak összekoccannak, a vidám csengésbe egy hang vegyül. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, gyak. kissé bizalmas) <Két v. több, rendsz. bizalmas viszonyban álló személy vmely nézeteltérés miatt> egymással szóváltásba keveredik, rövidebb időre megneheztel egymásra. A házastársak gyakran összekoccantak. Csak egyet sajnálok: az öreg kocsmáros Összekoccan néha jó feleségével; No de amint összekoccan, meg is békül. (Petőfi Sándor) Nehány évig valék … sógorom cseléde, de egyszer … valami miatt összekoccantunk. (Táncsics Mihály)
összekoccanás; összekoccanó; összekoccant.
