összemar
összemar tárgyas ige
1. <Állat, vmely élőlényt v. testrészt> sok harapással, súlyosan v. több helyen megmar. A feluszított kutyák összemarták egymást. A macska összemarta a kezemet. A patkány összemarta a magára hagyott csecsemő lábát. [A vadállatok] holnap a cirkuszban össze fogják egymást marni. (Jókai Mór)
2. (ritka, túlzó) <Rovar vmely élőlényt> sok helyen megcsíp; összecsíp (2). Összemarták a poloskák. A szúnyogok egészen összemarták a nyaralókat.
3. Összemar vmit: <savas, maró anyag> vmely testrészen viszonylag nagy területen csípő, fájdalmas érzést okoz; felmar vmit. A kénsav összemarta a kezét.
összemarás; összemaró; összemart.
