összenő
összenő tárgyatlan ige, (népies) összenől
1. <Két v. több szerves test> úgy nő, hogy egymással érintkező részük szorosan összetapad, elválaszthatatlan, szerves egységgé válik; egymáshoz nő. Összenő vmi vmivel. Három szilva furcsán összenőtt. || a. (ritka) Növéssel újra egyesül, egybeforr. Szépen összenőttek az eltört csontok. A seb gyorsan összenőtt.
2. <Növényféle> egybefonódva nagyon dús, buja növényzetté, sűrű lombbá nő. Sűrűn összenőtt a fák lombja. [A] csemeték egy tömött cserjévé nőttek öszve. (Eötvös József)
3. (átvitt értelemben) <Két v. több személy> nagyon meleg, meghitt viszonyba kerül. Nehezükre esett az elválás, az együtt töltött két év alatt nagyon összenőttek.
összenőtt; összenövő.
