összeszokik
összeszokik tárgyatlan ige
<Két v. több élőlény> megszokja egymást, szokás következtében alkalmazkodik egymáshoz. Egyik a másikkal összeszokik. Eleinte sokat veszekedtek, de később összeszoktak. Még nem szoktak össze. Áll a torony, mint valami Bábel, | Rajt az idő nyomtalanul jár el… Vércse, bagoly örökös lakója, Velök együtt a galamb is elfér, Összeszokik, utoljára nem fél. (Arany János) Imre igen örül István megjöttének, mert a hosszú idők folyamán összeszoktak ők ketten nagyon. (Tömörkény István)
összeszokás; összeszokó; összeszokott.
