összetéveszt
összetéveszt tárgyas ige
<Vmiféle hasonlóság következtében> két v. több személy v. dolog között nem tudván különbséget tenni, egyiket a másikkal azonosítja, v. hol ennek, hol annak véli. Összetéveszt vkit vkivel v. vmit vmivel v. vkiket egymással. Az ikreket mindig összetéveszti. Rámeredek … Ó is rám mered … Kétségtelen, hogy ő is összetévesztett valakivel és neki sincs fogalma, hogy ki vagyok. (Kosztolányi Dezső) || a. <Tévedésből> vminek, vkinek azt a nevet adja, ami máshoz tartozik, v. annak tartja, ami a másik. Állandóan összetéveszti a neveket. Pirulva gondol rá, hogy férje a hitvány szerelmek mámorában összetévesztheti az ő keresztnevét egy máséval. (Ambrus Zoltán)
2. (rendsz. gúnyos) Összetéveszt vkit vkivel v. vmit vmivel: <tudatlanságból, vakmerőségből v. gőgből> vkivel szemben v. vmivel kapcs. úgy viselkedik, úgy cselekszik, mintha az más, kevesebbre becsült személy v. dolog volna. A játékot összetéveszti a bikaviadallal. Ne tévessz engem össze a magadfélékkel. Ne tessék minket a banditákkal … összetéveszteni. (Kemény Zsigmond)
3. <Két fogalmat> tisztázatlan fogalomalkotás következtében összekever, fölcserél. Ne tévessze össze saját feladatát vezetőinek a feladatával! Ez elméletben összetévesztik … az állam keletkezése és jogalapja kérdését. (Eötvös József)
Szólás(ok): ld. filagória; szezon.
összetévesztés; összetévesztett; összetévesztget; összetéveszthető; összetévesztő.
