ősz [2]
ősz [2] melléknév és főnév
1. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. A természetes festékképződésnek rendsz. öregedés következtében való megszűnése miatt fehér <emberi haj, hajszál, szőr, szőrzet>. Ősz bajusz, haj, szakáll. Hajába már ősz szálak vegyülnek. A doktor bácsi. Áldott aranyember … | Ősz bajusza a fagytól zuzmarás. (Kosztolányi Dezső) Gyér ősz haj szárad csontos csöpp fején. (József Attila) || a. Fehér szálakkal vegyült, ezért tömegében szürkésnek látszó <emberi hajzat v. szőrzet>. Haja már félig ősz. || b. (ritka) <Öregedés következtében> fehér <állati szőrzet>. A ló ősz sörénye.
2. Fehér v. szürkés hajú <ember, emberi fej>. Ősz asszony, halánték. Ott megy ő, az ősz vezér; szakálla Mint egy fehér zászló lengedez. (Petőfi Sándor) Tanár az én apám. Ha jár a vidéki | városban, gyermekek köszöntik ősz fejét. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) <Öregedés következtében> fehér szőrű <állat>. Ősz kutya, ló.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Fehér (I. 1). Messze terűl siető lábaiknak alatta Meótis. | Naptól csillámló síkján ősz hófuvatok közt Csak néhol feketűl a szirtek dísztelen orma. (Vörösmarty Mihály) A Vág egész felszíne ősz volt a korbácsolt hullámok fehér sörényétől. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, ritka) Olyan <életkor>, amelyben az ember haja már ősz; öreg. [A nők] Ősz korunkban reszkető fejünket Ismét ölökbe vészik s dajka karral Vezetnek éltünk véghatárihoz. (Berzsenyi Dániel)
5. (átvitt értelemben, ritka, költői) Régi, ódon, ősi. E paizs ősz korból legszentebb hősi maradvány. (Vörösmarty Mihály) Svédhonban áll egy ősz torony, Kesely, bagoly tanyája. (Vajda János)
II. főnév -t, -ek, -e [e, e]
1. (csak határozóraggal) Az öreg ember hajának fehérsége. Őszbe → csavarodik; őszbe → vegyül; őszbe játszik. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár … De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már megüté fejemet. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) Őszbe csavarodott a természet feje. (Arany János)
2. (költői) Öreg ember. Isten hozott | egy ősznek oltalom-paizsul! (Katona József) Hogy belép, a zöld asztalnál Tisztes őszek űlnek sorra. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): galambősz.
őszecske.
