őszies
őszies [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Az őszre jellemző, emlékeztető. Őszies idő, napsugarak, szelek. Gyakran már augusztus végén ősziesre fordul az idő. Sütkérezem elálmodozva A bágyadt, őszies napon. (Reviczky Gyula) Egy őszies … estén ott táncoltunk, az egész gyereksereg az udvaron. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan, amelyen v. ahol észrevehető az őszi időjárás hatása. Őszies levelek, lombok, rét, tájék. || b. (választékos) Olyan <lelkiállapot>, amelyet az ősz v. emléke, az elmúlás gondolata v. vmely szomorú emlék idézett elő. Őszies borongás; őszies hangulat.
2. Az őszi időjárásnak megfelelő, ősszel szokásos. Már augusztus közepén őszies öltözékben kellett járni. Őszies színek a divatosak. Ősziesen öltözik.
ősziesedik; ősziesedő.
