őszít
őszít ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. (régies) -ni (ritka)
tárgyas Ősz hajúvá tesz vkit, őszülést okoz vkinek. A sok gond hamar őszíti az embert. || a. (tárgy nélkül) A gond őszít. || b. tárgyas (átvitt értelemben, költői) Fehérít, fehérrel borít. A folyóvizeket [a szelek] megkötik hideggel; Melyeket őszítnek a havak és derek. (Csokonai Vitéz Mihály)
Igekötős igék: megőszít.
őszítés; őszített; őszítő.
