ötvöz
ötvöz tárgyas ige -tem [e], -ött, -zön
1. (műszaki nyelv) <Nemesfémet> nemes- v. csekélyebb értékű fémmel vegyít, olvaszt össze, hogy új tulajdonságú és meghatározott célra használhatóbb ötvözetet nyerjen. Az aranyat ezüsttel, rézzel ötvözik. || a. Több fémet egymással v. nem fémes elemekkel összeolvaszt, hogy fémtermészetű v. külsőre egynemű elegyet kapjon. Ha rezet ónnal ötvöznek, bronz lesz belőle.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Nagy gonddal szerkeszt, fogalmaz, javítgat vmit. Sokáig ötvözte cikkét, tanulmányát, versét. Setét csöbrök s olcsó székek, szeretlek … És félszeg bútok lelkemen remeg, Míg furcsa szavakat ötvözök: ékszereknek. (Tóth Árpád)
Igekötős igék: egybeötvöz; összeötvöz.
ötvözés; ötvözetlen; ötvözhető; ötvöző; ötvözött.
