ok
ok főnév -ot, -a
1. (tudományos is) A valóságban végbemenő vmely mozgásnak, változásnak, történésnek az előidézője; az az előzmény, amelynek szükségszerű – vele kölcsönhatásban levő – következménye van. Ok és okozat; elegendő v. elégséges ill. elégtelen ok: olyan ok(ok), amely(ek) magában (magukban) képes(ek), ill. nem képes(ek) vmit előidézni; közvetett, közvetlen ok; objektív, szubjektív ok; a jelenség oka; a földrengés, a háború, a hibák, a ragály okai; vki vminek az oka: vki vmely tettével v. magatartásával előidézett vmit; vmely okból v. (régies) vmely okon tesz vmit: vmi miatt, vminek a következtében tesz vmit; rajta → kívül álló okokból; mi okból?, (régies) mi okon, mi okért?: miért?; vmely oknál → fogva; rátalál vminek az okára; megtalálja vminek az okát; (régies)• okkal vet vkit, vmit: vmely körülmény előidézőjének mond, tart vkit, vmit. Mindennek te vagy az oka. Ő volt az oka, hogy elvesztettem a pert. A légkör nagy páratartalma az oka a sok esőzésnek. Minden természeti és társadalmi jelenségnek megvan a maga objektív oka. Az okoknak és hatásaik föltételeinek ismeretében az ember előre meghatározhatja és irányíthatja a folyamatokat. A tűzvész okát még nem derítették ki. Boldog ki megismerhette minden dolognak okát. (Csokonai Vitéz Mihály) Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, én nekem. | Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. (Petőfi Sándor) Meg kell tudnom minden áron, hogy mi zörren ott a záron; Most az ablakot kitárom, az okát megkeresem. (Kosztolányi Dezső–Poe-fordítás)
Az 1. sz. jelentésben, a 359. lap első hasábjában a hetedik sor (régies) szavától kezdve törlendő a hetedik sor hátralevő része, a nyolcadik sor és a kilencedik sor bezárólag a „tart vkit, vmit” szavakig.
2. Vmely körülmény indítéka, motívuma. → Alapos ok; → bontó ok; → egészségi okokból; fontos, jelentős, nyomós ok; minden → különösebb ok nélkül; okkal: jogosan, mert vmely tény előidézte a szóban forgó hatást, cselekvést, elhatározást; oka van rá v. vmire: vmely, rendsz. jelentős v. nyomós indíték készteti rá. Okot ad vmire: cselekedeteivel, magatartásával idézi elő a rendsz. kellemetlen v. megtorló következményt; okot ad a gyanúra; panaszra ad okot; okát adja vminek: megmagyarázza, hogy a szóban forgó dolgot miért tette, hogy az miért történt v. következett be; okul → vet; okkal hiheti az ember: elegendő alapja van rá, hogy azt higgye. Ha én iszom, hej! van arra nagy ok. (Arany János) Ha százszor is elfordulnék Tőled okkal vagy nem okkal, … Nem mehetek a gazokkal S melléd kell állnom, csalfa nációm. (Ady Endre) Céltalanul, ok nélkül utazott messzi tájak felé. (Krúdy Gyula) Aktákba írják, miről álmodoztam, | s azt is, ki érti meg. | És nem sejthetem, mikor lesz elég ok, | előkotorni azt a kartotékot, | mely jogom sérti meg. (József Attila)
3. (ritka, tudományos) A gondolati tartalmak összefüggésének igazoló alapja, érvényének logikai feltétele, támasztéka; érv. Tételét minden lehető okkal támogatta.
4. Ürügy. Okot keres a veszekedésre. Ha nincsen ok rá, találtok okot …, míg egyszer csak azon veszitek észre magatokat, hogy ahol azelőtt béke volt, most fenekestől felfordult minden. (Mikszáth Kálmán)
5. Vminek okáért, (régies) okából: vmely céllal. → Annak okáért; biztonság okáért: a veszély, ill. a tévedés (lehetőségének) elkerülésére; költségkímélés, változatosság okáért; példának okáért: a) például; b) (régies) okulásra. Elbeszéltem volna [az adomát] gyermekeimnek példának okáért. (Vas Gereben) Ablaka nyitva volt … szellőztetés okáért. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. okalap; okellenes; okerő; okfejtő; okismeret; okláncolat; 2. álok; észok; gyanúok; indítóok; válóok; végok.
