okol
okol tárgyas ige -t, -jon
Vmely kedvezőtlen, kellemetlen helyzet, állapot okának, okozójának tart, mond, és ezért hibáztat vkit, vmit. Okol vkit, vmit vmiért, vmi miatt. Csak magadat okold, ha rossz vége lesz a dolognak! Ülénk a bús sziget homokján, S a vízre bámultunk … okolván Sokért a végzetet. (Tompa Mihály) Ez a vidor élet! … . mikor elgondolta | Érte nemcsak Toldit – magát is okolta. (Arany János) Egymást okolják azért, ami történt … (Gyulai Pál)
Igekötős igék: megokol.
okolás; okolgat; okolható; okoló; okolt.
