olvas
olvas ige -tam, -ott, -son
I. Jeleket, szöveget néz és megért.
1. tárgyas <Írott, nyomtatott szöveget> tekintetével sorról sorra, ill. szócsoportról szócsoportra haladva néz, és ily módon (a betűk és az írásjelek ismeretében, egymásutánjukból) megért. Regényt, újságot, tudományos műveket olvas. Olvastam legújabb cikkedet. Örömmel olvastuk leveledet. Az ő nevét is olvastuk a kitüntetettek közt. Olvastam, költőtárs, olvastam művedet. (Petőfi Sándor) Csak járt az utcákon, óraszám, olvasva a cégtáblákat és a trafikba kitett újságokat. (Babits Mihály) || a. (tárgy nélkül) Olvasni tanul, tanít. Olvasni tud, de írni még nem. A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol … Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra. (Arany János) [Egy lány a villamosban.] Fiatal lány volt … Körötte durva lármás utasok Tolongtak s ő csak ült és olvasott (Tóth Árpád) Anakreon, poétám, Hadd olvasok ma tőled! (Juhász Gyula) Már olvasni sem tud, néhány sor után … szétszaladnak szeme elől a betűk. (Nagy Lajos) || b. tárgyas (főleg tárgy nélkül) Megvan az a képessége, hogy ezt a tevékenységet végezze. → Döcögve olvas. A gyermek már folyékonyan olvas. || c. tárgyas (tárgy nélkül is) <Vmely nyelven> beszélni nem tud ugyan, de annyira ismeri a nyelvet, hogy a rajta írt szöveget megérti. Szótár nélkül olvas franciául. Tudományos műveket olvas ugyan németül, de regényeket nem. || d. tárgyas (gyak. tárgy nélkül) Szájról olvas: vkinek a szája mozgásából megérti, amit az illető mond. A süketnémák (majdnem mindent) szájról olvasnak. || e. tárgyas Olvasás útján megtud. Olvastam az újságban, hogy … Azt olvastam, hogy meghalt. Olvastam, hogy április vége táján jéghegyek indulnak meg az Északi-sark tengerén. (Gárdonyi Géza) Napóleon semmit sem olvasott, és átkelt az Alpokon, és csak később tudta meg, hagy az Alpokon nem lehet átkelni. (Karinthy Frigyes)
2. tárgyas (tárgy nélkül is) Gyakran v. szokásból foglalkozik írásművekkel, foglalkozásszerűen, ill. tanulmány v. szórakozás, élvezet végett. Olvas a korrektor, a lektor, a szerkesztő. Még este az ágyban is olvas. [Pató Pál úr.] Nem irok, nem olvasok. | Én magyar nemes vagyok! (Petőfi Sándor) Ha lapokat olvasnál, akkor tudnád, hogy a Bontó megyei főispán megbukott. (Mikszáth Kálmán) || a. Vmit vminek v. vhogyan vmely szöveghez, írásképhez, jelhez vmilyen kiejtést, értelmet fűz. Ezt ő minek olvassa? Rosszul olvasta ezt a szót. A franciák az eu-t ő-nek olvassák.
3. tárgyas (tárgy nélkül is) <Szót, szöveget> szemével követve hangosan (el)mond. Akadozva, fennhangon, folyékonyan, hadarva, szótagolva olvas; jegyzetéből, könyvből olvas; olvassa a névsort. Mesét olvas a gyerekeknek. Most te olvass! Ki nem olvasott még? Úgy beszél, mintha olvasna. → Katalógust olvas. A gyermek szépen, értelmesen, jól hangsúlyozva olvas. Beszédeit mindig előre megírja, és úgy olvassa. A verset nem tanulta meg, hanem csak könyvből olvasta. Szóláshasonlat(ok): úgy hazudik, mintha → könyvből olvasná.
4. tárgyas <Más egyezményes jeleket> szemével átfutva felismer, jelentésüket felfogja. Kottát, jelírást, morzejeleket, titkos írást olvas; → térképet olvas. || a. tárgyas <Vak személy domborított stb. jeleket> tapintás segítségével felismer, és értelmi összefüggésükben megért. Braille-írást, vakírást olvas
5. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben) Vhonnan v. vhol olvas (vmit): bizonyos jelekből következtetve, rendsz. fokozatosan megért, felismer vmit, ami nincs nyíltan, szándékosan kifejezve. Vkinek az arcából, a szeméből, a tekintetéből olvas (vmit); a → sorok között olvas; a jövőben olvas; a) nagy éleslátással következtet az elkövetkezendő eseményekre; b) megsejti az elkövetkezendő eseményeket; vkinek a → lelkében olvas; a → csillagokból olvas; a → tenyeréből olvas vkinek. Olvasd e halavány orca vonásain, Olvasd e szomorú béapadott szemen, Mint szenvedt nyomorú életem ekkorig. (Berzsenyi Dániel) Szeméből olvasom nemes lelkét. (Csiky Gergely) Mi itt ülünk a fokok sivatagján … | De még kezünkben a pohár töretlen | s a régi tüzet olvasom szemedben. (Babits Mihály)
6. tárgyatlan (elavulóban) Rám, rád, ránk, rátok, rájuk olvas: kuruzsló szavakkal, babonás eljárással gyógyít engem, téged stb. Vö: ráolvas (3). A vénasszony rájuk olvasott.
II. tárgyas (tárgy nélkül is)
1. (népies) Számlál, számol (3). Százig olvas; pénzt olvas. Olvass egyesével húszig! A tehervonat kocsijait olvassa. A gabona keresztjeit olvassa a határban. Pénzecskéjét olvassa épen. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Gál doktor … figyelmesen olvasni kezdte a tanár pulzusát. (Kosztolányi Dezső) || a. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk olvas: <botbüntetésként ütéseket> számolva rám, rád stb. mér. Vö: ráolvas (4).
2. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk olvas: a) <vmely szöveget, törvényt> a vád támogatására felolvasva v. idézve rám, rád stb. alkalmaz. Úgy rám olvassák a paragrafust, hogy meg sem moccanhatok ellene. (Jókai Mór); b) <elkövetett bűnt, hibát> szememre, szemedre stb. hány; vö: ráolvas (2). Majd rád olvassák a késéseidet! Úgy rám olvasott, hogy … || a. Fejére olvas (vkinek): vkire ráolvas (2) vmit. Minden hibáját a fejére olvasta.
Szólás(ok): olvasva is elmegy vmi között: akkor sem lehetne fölfedezni köztük a különbséget, ha egyenként számba vennők őket.
Igekötős igék: átolvas; beolvas; beleolvas; elolvas; előolvas; felolvas; hozzáolvas; kiolvas; leolvas; megolvas; összeolvas; ráolvas; végigolvas; visszaolvas.
olvasódik.
