olvasmány
olvasmány főnév -t, -ok, -a
1. Olvasásra szánt írásmű, kül. szépirodalmi alkotás. → Házi olvasmány; → kötelező olvasmány. Regénye kellemes olvasmány. Az volna a legérdekesebb olvasmány, amelyet a halálos ágyán mondana el valaki őszintén. (Krúdy Gyula) || a. Vkinek az olvasmánya: az az írásmű, amit vki olvas (I. 2), amit olvasni szokott. Mi a legkedvesebb olvasmányod? Gondosan megválasztja olvasmányait. || b. <Különféle tárgyú szövegeket tartalmazó könyvben, kül. (iskolai) olvasókönyvben> tartalmilag egységet alkotó kisebb rész. A Hunyadi Jánosról szóló olvasmányt kedvelte leginkább. Pétör … éppen arra az olvasmányra nyit, amelyik a világháborúról szól. (Móra Ferenc) Keresgél a könyvben, nézi a képeket, s megakad a szeme egy kedves olvasmányon. (Nagy Lajos)
2. <Nyelvtanulásban> gyakorlásra haszn. idegen nyelvű szöveg. A nyelvkönyv huszadik olvasmányánál tartunk.
olvasmányi.
