oly [1]
oly [1] névmás, mutató, (elavult) olly (állítmányként ritka) <Főleg hasonlóságra és hasonlítással kapcsolatos fokozásra rámutató, ritkábban azonosságra utaló szóként>.
I. (melléknévi, ma rendsz. csak jelzőként haszn.) (választékos) Olyan (I.). Oly kérdés (ez), amely …: ez a kérdés …. oly jelenség, amely előtt nem hunyhatunk szemet: ilyen jelenség előtt …. oly állítás (ez), amelyet …: ezt az állítást … Miért vagy … kevély, te palota? Uradnak fényében kevélykedel? … Szakítsd le a cafrangokat, Mit rá szolgája aggatott, S nem ismersz isten munkájára, Oly nyomorúság marad ott. (Petőfi Sándor) És élni kell ma oly halottnak, … Ki beteg szivvel tengve-lengve, Nagy kincseket, akiket lopnak, Bekvártélyoz béna szivébe. (Ady Endre) –I1 (egyéb mondatrészként is) (népies, régies) A mostoha csak mostoha, Nem oly, mint az édes anya. (népköltés) Ollyá lettem, mintha már földön se járnék. (Arany János)
II. (főnévi) -at, (ritka, irodalmi nyelvben) -ak (főleg tárgyragos alakban, alanyi ragozású igével kapcs. haszn.)
1. Olyan dolog; olyan (II. 1–4). Én sohasem tennék olyat. Csak olyat veszek meg, ami igazán finom. Olyat kérdez, hogy nem tudok rá felelni. Olyat dobbant a szíve, hogy majd kiugrott. Olyat kacagott, hogy rengett belé a ház. Szóláshasonlat(ok): olyat esett, mint egy zsák: nagyot puffanva leesett; olyat hazudott, mint a bécsi torony: rettentő nagy hazugságot mondott; olyat mondok, (hogy) magam is megbánom: valami erős v. sértő szót mondok. Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára? Kérdi Laczfi hegykén [= hetykén], csak amúgy félvállra; De Toldinak a szó szivébe nyilallik, És olyat döbben rá, hogy kivül is hallik. (Arany János) Itt lakik-e az a híres novaji asszony?… – Aki olyat is lát, amit mi nem látunk? (Gárdonyi Géza) –11 (egyéb mondatrészként is) (régies, irodalmi nyelvben) Oh Kont, mi szándék gondolatja gyújt?! Oly van szemedben, amit rettegek. (Vörösmarty Mihály) Miért e rideg hallgatás, Olyért, amin … két kézzel kapna más? (Szász Károly–Molière-fordítás) || a. <Erős érzelmi színezettel:> ahhoz hasonló, olyan hihetetlen, szokatlan v. elítélendő dolog, amilyet az utána következő mondatban részletezünk. Ki hallott olyat, hogy télen szalmakalapot hordjon az ember? Ki látott már olyat? … tigriseket alkalmazni szobacicának? (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) Olyan személy; olyan (II. 2). Sok férfiak – tudom magamról – az olyat [= az olyan nőt], ki könnyű győzelmet ígér, azért se szivelik. (Katona József)
III. (határozószóként) (főleg határozószó, ill. egyéb határozó, ritkábban melléknév v. határozatlan számnév előtt, gyak. fokozó hangsúllyal)
1. (választékos) Olyan (III. 1–6). Oly jól mulattunk! És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. (Vörösmarty Mihály) Oly únt ma a kisváros, oly szűk ma a világ … (Juhász Gyula) Sem a kék, sem a fehér nem állott oly jól neki, mint a fekete. (Kosztolányi Dezső) Oly szegényes, oly | együgyű és monoton ezeknek a kis | férgeknek öröme-bánata. | Miért tetszik hát? (Szabó Lőrinc)
2.* <Fokozás kifejezésére, a hasonlító szerep teljes elhomályosulásával, idegenszerűen.> Légy, legyen oly szíves: légy, legyen szíves!
Kerülendő szó vagy kifejezés.
