olyan
olyan névmás, mutató, (elavult) ollyan
<Főleg hasonlóságra és hasonlítással kapcsolatos fokozásra rámutató, ritkábban azonosságra utaló szóként:> általában ahhoz hasonló; azzal egyező.
I. (melléknévi) (-abb)
1. <Rámutatással:> az ott levő dologhoz, személyhez hasonló; azzal bizonyos mértékig egyező. Olyan kalapot vettem. Nézd ott azt az autót, olyan kocsiban élvezet lehet utazni. A mi kis házunk is olyan [ti. mint az ott].
2. <Rámutatás nélkül, a beszédbeli v. a szövegbeli összefüggésre támaszkodva:> a távollevő v. múltbeli ismerthez, a szóban forgóhoz hasonló, arra emlékeztető. [Láttad az új ruhámat?] – Láttam, s olyan anyagot keresek én is. Emlékszel arra a tulipánra a szigeten? Ez is éppen olyan lesz, ha majd kinyílik. A te uraddal ki lehetne jönni! Kevés asszonynak van olyan ura. (Móricz Zsigmond) || a. <Csak névszói állítmányként v. igei-névszói állítmány névszói részeként.> Tulajdonságát, természetét tekintve az, aminek a tapasztalatokból tarthatjuk, v. aminek a következőkből ítélhetjük. De Toldi sörényét haragosan rázza: Nincs szája-ízére az ilyen békesség, Hogy a királyokkal vér nélkül megessék … Erre mosolygóvá Lajos ajkát vonja, „Nono, öreg! csínján. – Olyan ez! kimondja. S megteszi, amit mond: vele mind se birunk …” (Arany János) || b. (néha rosszalló) Minőségileg az, aminek az előzményben v. a köv. mellékmondatban körülírva, minősítve van. Az valóban olcsó, de (aztán) olyan is! Temérdek pénzbe került, de olyan is! Ahol ni Ötvesné, szeretője van, ez is csak olyan. (Tolnai Lajos) Egy pillanatra elhallgattak a beszélgetők, aztán Palotay szólott – Becsületemre, Pesten az utcán járnak az olyan nők és erővel behúzzák az embert … (Móricz Zsigmond)
3. <Főmondatbeli mutatószóként:> ahhoz hasonló, arra emlékeztető, azzal egyező, amit, akit a megelőző v. a következő mellékmondatban megnevezünk, körülírunk, részletezünk. (A mellékmondat kötőszava rendsz. mint (mintha); (a)milyen, (tájszó, választékos) (a)minő, esetleg – főként tagadó értelmű főmondatok mellett – mint amilyen, mint aminő; hogy.) Ez a könyv olyan, mint a tied. Amilyen az apa, olyan a fia. Nem vagyunk olyanok, mint azok (v. ők), akik … Olyan, mint a többi: nem különb, nem jobb a többinél, az átlagnál. Nem olyan az, hogy megtegye. Olyan regény, hogy nem lehet letenni. Nagy távolban a malom zugása Csak olyan volt mint szunyog dongása. (Petőfi Sándor) Mint komor bikáé olyan a járása. (Arany János) Szép arcélű, érdekes ember, olyan, mint egy moziszínész. (Karinthy Frigyes) A szíve olyan izgalommal dobogott …, mint a kártyásoké, a játék döntő pillanataiban. (Hunyady Sándor) || a. (rosszalló) <Hasonló helyzetben lekicsinylést jelentő mellékmondattal kapcs>. Persze olyan is volt minden, amilyet tíz forinton adhattak. (Gárdonyi Géza) || b. Egyik olyan, mint a másik: egyformán rossz v. gyenge minőségű mindkettő (mindegyik).
4. <Hasonlító és fokozó értelmű kifejezésekben, főleg szóláshasonlatokban a közös tulajdonság nagy fokának kiemelésére:> a hasonlítottra nagymértékben hasonló. Szóláshasonlat(ok): olyan, mint a bot: teljesen életlen; olyan, mint a csap: részeg; olyan, mint a fal: sápadt, elfehéredett arcú; olyan mint a (pulyka)kakas: mérges természetű, hirtelen haragú. [Az asszony] tavaly fordult bele a kilencvenes évekbe, és most is olyan mint a makk. (Mikszáth Kálmán) Már olyan a vár, mint a rosta. (Gárdonyi Géza) Könnyű volt neki, olyan volt az esze, mint a tűz. (Móra Ferenc)
5. <Fokozó értelemben, rendsz. következményes v. hasonlító mellékmondattal:> a) annyira rendkívüli, annyira kiváló; nagyszerű. <Nyomósítva:> olyan, de olyan. Olyan ebédet ettem (, hogy lakodalmi ebédnek is beillett volna)! Olyara kedvre szottyant, hogy éji zenét adott … valami pesti kisasszonynak. (Mikszáth Kálmán) Olyan rákot ehetnék … a nép, hogy csoda. (Tömörkény István); b) nagyon nagy. Olyan nevethetnékem támadt! Olyan sírhatnékom volt. Olyan étvággyal evett, mint a farkas. (Mikszáth Kálmán) || a. <Értelmezői mellékmondattal kapcs.:> a mellékmondatban meghatározott, körülírt módon, jó, nagyszerű, kiváló. Tarhonyát pörköl magának vacsorára, még pedig olyant, amiben szalonnadarabok is vannak. (Móra Ferenc)
6. <Csak névszói állítmányként v. igei-névszói állítmány névszói részeként.> (ritka, rendsz. rosszalló) Olyanabb vkinél, vminél; olyanabb, mint…: a megnevezett személy, dolog jellemző tulajdonságát nagyobb mértékben tartalmazó. Ilyen taplóbőrben [= taplóból készült ruhában] csak nem vihetlek tisztességes asszony elé: hiszen olyanabb vagy az erdei manónál. (Jókai Mór) A papa? Olyanabb az olyannál. (Justh Zsigmond)
7. <Hangsúlytalan szóként v. gyengébb hangsúllyal az utána következő főnév, ill. melléknév hangsúlyozásával, gyak. a csak határozószóval lefokozást kifejező szók hangulatkeltő jelzőjeként:> afféle. Apám csak olyan (szegény) zsellérember volt. Gyuri olyan félénk kis gyermek. Olyan se hideg, se meleg (ember, leány). Beállít egy alak, egy olyan vándorlegényszerű girhes figura. (Nagy Lajos)
8. Van olyan, hogy…; van olyan, aki …: némely… Volt olyan (szegény) falu, hogy ötven pengőt sem lehetett összeszedni benne. Van olyan ember (is), aki…: némely ember.
9. (ritka) <Magas hangú megfelelőjével párhuzamos használatban a később említett tulajdonsággal szemben az előbb említettre mutatva:> az előbb említett tulajdonsággal egyező v. ahhoz hasonló. Jancsi lusta volt, Péter szorgalmas és kötelességtudó. Inkább ilyen igyekezz lenni, mint olyan.
10. <Magas hangú megfelelőjével párhuzamos használatban, meg nem határozott tulajdonság, állapot jelölésére:> ilyen (is), olyan (is): a) az itt levőhöz hasonló (is), ettől minőségileg különböző (is); b) egyféle (is), másféle (is); c) sokféle, mindenféle. Hol ilyen, hol olyan kifogással állt elő.
11. (bizalmas) Ilyen meg olyan: <vmely személy v. dolog tulajdonságainak részletezése, felsorolása helyett haszn. kifejezésként, főleg jó v. rossz tulajdonságokra való utalással.> Azt mondta, hogy legyek kedves ahhoz az emberhez, mert az ilyen meg olyan. Nem voltam éhes, mert a vonatban megettem, amit édesnagyanyám bepakolt, megettem mind, pedig alig bírtam, de nem akartam, hogy beszéd legyen belőle, hogy ilyen meg olyan, meg hogy csak ennyi, szóval nem tudom, hogy történt, de én lassan megeszegettem, ami ennivaló volt. (Móricz Zsigmond)
12. (népies, enyhén rosszalló) Ilyen meg olyan: <korholó, szidalmazó jelzőket helyettesítő szépítő kifejezésként>. Ilyen meg olyan porontya!
13. (ritka) Olyan, amilyen v. amilyen, olyan: a) <annak jelölésére, hogy a szóban forgó személyt, dolgot elfogadjuk abban a nem kiváló minőségben, amelyben van.> Hát mán ű [= a kisnövésű fiú] kérem olyan, amilyen, de a gyereke milyen lesz ennek, a vót az én gondom … (Móricz Zsigmond); b) közepes minőségű v. erősségű; meglehetősen silány minőségű. Rendbe szedi törött hajója megmaradt roncsait, épít belőle olyan, amilyen bárkát. (Tolnai Lajos) Amilyen, olyan, de mégis szereplés. (Mikszáth Kálmán); c) nem olyan fontos, nem lényeges, hogy milyen, hogy jó-e vagy rossz. Egyébiránt amilyen olyan, De költő is volnék talán? (Tompa Mihály); d) <kitérő feleletként:> ne érdekeljen, hogy milyen. Milyen az új könyvelő? Olyan, amilyen.
II. (főnévi) -t, -ok, -ja
1. Ahhoz hasonló tárgy, dolog, olyan dolog (, amilyenről beszélünk, de távol van; amilyent az előzményekből ismerünk, amilyent a következőkben jellemzünk, részletezünk). Én sohasem tennék olyant. Készen kell rá lenni … Miután senkinek sincs olyanja, mit itt ne hagyjon: mit árt elébb hagyni el? (Arany János–Shakespeare-fordítás) Kivett egy nagy rézgarasost, hogy hát olyanból hányat adok …? (Jókai Mór)
2. Ahhoz hasonló ember, olyan ember (mint akiről beszélünk, de távol van; akit az előzményekben megneveztünk v. körülírtunk, akit a következőkben meghatározunk). (A beszédhelyzetnek megfelelően lehet közömbös, rosszalló v. dicsérő értelmű) Az olyanokat sohasem szerettem. Sok kellene olyan! Csak olyant tűrnek meg maguk között, aki … Volt köztük olyan is, aki nagyon szerény volt. Őt olyannak tekintjük, aki elveszett az ügy számára. Vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy …
3. Annyira rendkívüli, szokatlan dolog. Olyanokat kérdez, hogy felelni sem tudok neki. Olyanokat mondott, hogy szemünk, szánk elállt. Hogyan van, hogy a harag hevületében olyanokat mondunk, amelyek nem voltak azelőtt sem a lelkünkben, sem a szívünkben? (Gárdonyi Géza) Az én főztömet kóstolná meg, Pálházi … Olyant még az édesanyjánál sem evett. (Krúdy Gyula)
4. Olyant v. olyanokat: <fokozó értelmű mondatokban az igéhez hozzáérthető belső tárgy nagy voltának kifejezésére rendsz. következményes mellékmondattal kapcs.> olyan nagyot, akkorát; nagyot. Olyant dobbant a szíve, hogy majd kiugrott. Olyant esett, hogy majd összetörte magát. Olyanokat kacagott, hogy rengett belé a ház.
5. (irodalmi nyelvben, néha tréfás) (Vmi) mint olyan: a maga mivoltában, azoktól a zavaró mozzanatoktól eltekintve, amelyeket némelyek belekevernek a fogalmába. Az értéktöbblet mint olyan; a szépség mint olyan; a nő mint olyan.
6. (bizalmas) Olyan nincs: az semmiképpen sem lehet; azt semmiképpen sem teszem meg; lehetetlen. Pénzt adjak? Olyan nincs. Mi? Hogy a Nagyék diákjai a kövérebbek? De már olyan nincs! (Mikszáth Kálmán) Bocsánat, … de nekem el kell mennem. – A persze! Olyan nincs! Abból nem eszünk albíró úr. (Móricz Zsigmond)
III. (határozószóként) (melléknév, határozatlan tőszámnév, határozószó v. egyéb határozó előtt, gyak. erősebb hangsúllyal)
1. Olyan (akkora) mértékben, fokban <mint tapasztaljuk>; olyan nagyon; olyan rendkívüli mértékben; annyira. Ki az a vén zászlótartó ottan Olyan tüzes lelki állapotban? (Petőfi Sándor) Zúg, repes, árad a tücsökzene | … Miért tetszik hát? … Talán mert olyan | eszelősen gépies, oktalan, | mert olyan őrült. (Szabó Lőrinc) || a. <Fokozó értékkel, mellékmondat nélkül, a helyzetre v. a szövegösszefüggésre támaszkodva a hasonló mozzanat kisebb-nagyobb mértékű háttérbe szorulásával:> annyira. Ne fuss gyorsan! [ti. mint ahogyan futsz]. Csak ne olyan hevesen! Bekopognak az ablakon: „Ne zugjatok olyan nagyon” (Petőfi Sándor) Ugyan ne légy olyan gyerek! (Ambrus Zoltán) Ez se fogja többet olyan fenn hordani az orrát. (Ambrus Zoltán)
2. <Fokozó, hasonlító és előzményre utaló értékkel:> ahhoz hasonló(an) nagymértékben; annyira. Nono, talán mégsem olyan gazdag. Egyet percen a kihegyezett … lúdtoll, a papíron megiramodik kicsit, hejh, erős munka volt. (No máskor nem lesz már olyan erős.) (Mikszáth Kálmán) Soha életemben olyan szép kezet nem láttam. (Gárdonyi Géza)
3. <Fokozó és némi hasonlító értékkel:> a következő mellékmondatban meghatározott mértékben. Ámde hol ollyan erős, kit meg nem dönt sok ezer kar. (Kisfaludy Károly)
4. <Hasonlító és fokozó értékkel:> annyira, mint a következő mellékmondatban megnevezett személy(é), tárgy(é), dolog(é). Olyan jó volt hozzám, mint az édesanyám. Őszhajú felesége is éppen olyan fiatalos, mint őmaga. Olyan féltékeny, mint egy török basa. Olyan fehér lett, mint a fal. Olyan szépen énekel, mint a pacsirta. Az őzek … olyan félénkek, szelídek, mint mikor még azok a daliák vadásztak rájuk. (Mikszáth Kálmán) Valami olyan szépet szeretett volna, amilyen szépet csak álmodni lehet. (Móricz Zsigmond)
5. <Fokozó és következményre mutató értékkel:> ahhoz hasonlóan nagymértékben; annyira. Olyan sietve távozott, hogy az iratait is otthagyta. Olyan sok, hogy meg sem tudom számolni. Panni nem szól, görnyedve ül, Olyan rongyos, majd elrepül. (Arany János) Olyan sokáig bámultam az égbolt gazdag csodáit, hogy már pirkadt is keleten. (Kosztolányi Dezső)
6. <Fokozó értékkel, a következmény elhallgatásával, a hasonlító és a mutató érték háttérbe szorulásával:> nagyon. Olyan szép volt! Olyan boldogok voltunk! Olyan szépen elképzeltem! Dúltak, fúltak, boncolták a kérdést, rágódtak rajta. Pedig olyan egyszerű volt! (Mikszáth Kálmán) [Parasztanyóka.] Oly csöndes néni és olyan öreg. Fonnyadt karjával multakat ölel, Halálra vár s az tán sosem jön el. (József Attila)
7. <A fokozó, a hasonlító és a mutató érték háttérbe szorulásával.> (régies, ma tréfás, kissé gúnyos) Vagyok olyan bátor: bátorkodom. Vagyok olyan bátor … szerencsét kívánni kedves menyasszonyának. (Csiky Gergely) || a. * <Fokozás kifejezésére, a hasonlító és a mutató szerep teljes elhomályosulásával, némi fokozó értékkel, idegenszerűen.> Légy, (legyen) olyan szíves: légy, (legyen) szíves!
Kerülendő szó vagy kifejezés.
8. (számnév előtt csökkentett hangsúllyal v. hangsúlytalan szóként) (népies) Körülbelül, mintegy; úgy. Annak már olyan ötven esztendeje, hogy ezt a házat építették. Biz ez régi kocsi. Mikor ezen új korában menyasszonyt vittek, annak … van olyan tizenhét esztendeje. (Tömörkény István) –81 <Számnévi előtagú összetett jelző előtt>. A bíró olyan negyvenéves ember. Komoly fekete tatárbajusza van. (Móricz Zsigmond)
9. (bizalmas) <Magas hangú megfelelőjével párhuzamos használatban, néha kötőszóval, a fokozás részletezése helyett.> Azt mondta, hogy ilyen jól megtanulta, olyan jól megtanulta a leckét, mégsem tud semmit.
10. Amilyen …, olyan . v. olyan …, amilyen …: <egyenlő mértékű, ill. intenzitású tulajdonságok, módok hasonlítására haszn. szókapcsolat, amely a tulajdonságok, módok nagyobb fokát sugalmazza:> abban a mértékben, annyira. Amilyen régi, olyan hazug állítás. Olyan lágyszívű, amilyen hatalmas termetű ember. Amilyen gyorsan csinálta, olyan jól. Amilyen bátor volt, mikor idejöttünk, olyan csüggedt lett egyszerre. (Mikszáth Kálmán) Mindenki olyan becsületes, amilyennek érzi magát. (Gárdonyi Géza) Én olyan ép, amilyenné ön kívánna varázsolni, nem lehetek. (Ady Endre) –101 <Ellentétes értelmű tagmondatokban.> Amilyen türelmes és jámbor volt addig [Richárd bácsi], olyan türelmetlenné, követelőzővé és erélyessé vált. (Ambrus Zoltán)
Szóösszetétel(ek): csakolyan; éppolyan; ilyen-olyan; szintolyan; ugyanolyan.
