olyankor
olyankor határozószó, mutató
1. Olyan időben (a múltban v. a jövőben), amikor az ismert, a szóban forgó dolog történni szokott. [Gyakran énekel(t) nekünk.] Olyankor szeretnék (szerettem volna) ott lenni. Máskor is történt ez. Margit olyankor fölkelt, és bement valamelyik kendőjéért. (Gárdonyi Géza) Az a hír volt rólam, hogy jól áll nekem a mámor, kedves vagyok s mindenkinek szépeket mondok olyankor. (Móricz Zsigmond) [Anyám.] A mosástól kicsit meggörnyedt, én nem tudtam, hogy ifjú asszony, Álmában tiszta kötényt hordott, | postás olyankor köszönt néki. (József Attila) || a. Olyankor…, amikor…: nagyjában v. pontosan a mellékmondatban kifejezett esemény, helyzet, állapot idején. Olyankor kereste őket, amikor nem voltak otthon. Mindig olyankor megy sétálni, amikor a legtöbb dolga volna. Az is mindig olyankor jár a padláson, mikor nem kellene … (Tömörkény István)
2. (ritka) Olyankorra: bizonyos idő eltelte után az említettnek megfelelő időre. Mire a gazda fölkel, olyankorra ő már ki is fárad a munkában.
olyankori.
