omlik
omlik tárgyatlan ige -ok, -asz v. (választékos) omolsz; -unk, -otok v. (választékos) omoltok; -anak v. (választékos) omolnak; -ottam v. (választékos) omoltam; -ott v. (választékos) omolt; -ana v. (választékos) omolna; omoljon; -ani, (régies, választékos) omol
1. <Épület v. vmely része, szikla, part, esetleg egyéb szilárd test az összetartó erő megszűnése következtében> kisebb darabokra széthull, és egyes darabjai hosszabb időn át v. rövid idő alatt egymás után leesnek. → Porba omlik. Vigyázat, omlik a fal! Most is omlott lába alatt a hasadék meredek fala. (Mikszáth Kálmán) A piacét meg kell csináltatni, mert a felső utca omlik fölötte, ahol a kocsik jártak. (Babits Mihály) Törékeny falvak reccsennek össze … | városok vakolata omlik. (József Attila) Vajúdik fönn a hegység, a hágók omlanak. (Radnóti Miklós)
2. <Porhanyós, könnyen széteső részekből álló anyag, sok zsírral v. vajjal készült sült tészta gyenge nyomás következtében> apró részekre esik szét. Ez a talaj nem ragad, hanem szépen omlik. Ez a pogácsa omlik a szájban.
3. <Feltűzött v. lesimított haj rendsz. vmely tárgyra, vállra> kibomolva, saját súlyánál fogva lehull, és ott szétterül. Haja fürtökben omlott vállára. Sisak alól hosszú hajadon haj omlik. (Arany János) Haja költői csigákban omlott fehér homlokára. (Krúdy Gyula) Zsíros ősz haja a vállára omlott. (Babits Mihály) || a. <Haj, ruha, szőnyeg> saját súlyánál fogva lelógva, szétterült állapotban van. A középen levő kerek asztalon, melyről hímzett perzsa szőnyeg omlott a földig, nehéz massiv ezüst karos gyertyatartó állott. (Jókai Mór)
4. (ritka, költői) Váratlanul leesik. Legalább száz csillag lehullott, Legalább száz párta omolt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. (Ady Endre) || a. (választékos) <Személy felindulásában> álló helyzetéből erőtlenül, leroskad odaesik vmire, vkire. Vkinek a karjába omlik. Egy karosszékbe omlott. „Oh jertek ölembe Gyermekeim, Mig el nem apadnak Hév könyeim.” | Igy szólal esengve Hiába hiába! | Nincs a ki omoljon Szülői karába. (Vörösmarty Mihály) Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide! | Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? (Petőfi Sándor) || b. (választékos) Vhova omlik: <személy> hirtelen odaborul vmire, leborul vki előtt, rendsz. azért, hogy kérjen vmit, könyörögjön vmiért. Térdre omlik; vki elé omlik; vkinek a lábaihoz omlik; vkinek a kezére omlik. Nincs nekem költői szárnyas képzeletem, Szólni bájaidról meg nem kísérthetem … De, ha szólok egyet, elődbe omolva , … Fogadd meg azt a szót. (Arany János) Velünk | nevelkedett a gép … | És látjuk már, hogy nemsoká | mind térdre omlotok | s imádkoztok hozzá. (József Attila)
5. (költői) <Emberek tömege v. ritk. egy ember> harc közben holtan esik össze; meghal. S tőle az ellenség fut s omlik előtte rakásra … (Csokonai Vitéz Mihály)
6. (régies, választékos) <Folyóvíz, könny, vér> szokatlanul nagy mennyiségben folyik; árad, ömlik. A vén bajnok könyei hulltanak: Most kőnyűi, vére hajdanában | Bőven omlott Nándor ostromában. (Vörösmarty Mihály) A nagy folyóvizek a tengerbe omolnak. (Jókai Mór) A szeméből könnyek omlanak. Az öklét a homlokára csapja. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, régies, választékos) <Embercsoport> nagy tömegben, feltartóztathatatlanul nyomul előre, kül. vki, vmi ellen; áradva előreront. Mély birodalmába, hét ágra, betörvén Omlik hada mint ár, kavarog mint örvény. (Arany János) [A harcoló felek] összegyűjtik a tartalékokat s összes végső hatalmukkal a csatatérre omlanak mindkét felől. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben, régies, választékos) <Mondanivaló, szó> folyamatosan, áradásszerűen előtör; nagy mennyiségben kitör, ömlik vkiből. Itt alszik a költő …, Kinek dala omlott, mint vad folyam árja. (Petőfi Sándor) Omlik belőle a hazug rágalom, mint bomlott orgonából a hangzavar. (Szigligeti Ede) || c. (elavult) <Szél> nagy erővel fúj. Észak mérges szelei omolnak. (Csokonai Vitéz Mihály)
7. (költői) <Levegőben szálló kisebb testek tömege> gyorsan v. nagy mennyiségben esik le vhol v. száll, hull vhová. A hópelyhek elkezdtek sűrűn omlani. (Jókai Mór) A hegyekről most omlanak A nyári illatlavinák. (Tóth Árpád)
Igekötős igék: beomlik; beleomlik; elomlik; kiomlik; leomlik; melléomlik; összeomlik; ráomlik; szétomlik; széjjelomlik; végigomlik.
omlott.
