ont
ont tárgyas ige -ott, -son; -ani
Általában okozza, hogy vmi ömöljön, omoljon.
1. <Benne levő folyadékot> nagy mennyiségben áraszt, ereszt, szolgáltat. A csap, a forrás, a hordó, a kút ontja a vizet. Szép csendben az agg Duna ontja vizét. (Vörösmarty Mihály) Ha … egy másik rugót nyomunk meg, ugyanaz a kulacs a fehér bort ontja. (Mikszáth Kálmán) || a. (választékos) Könny(ek)et ont: sok könnyet hullatva, nagyon sír. Kétségtől rettegve, bánat közt nyugtalan Sírok, de könnyemet ontom haszontalan. (Kölcsey Ferenc) Könnyü kis levél, de a beléirt bánat | Száz malomkőnél is sulyosabb Annának: | Nincsen annyi lelke, hogy mindjárt felbontsa, Csak zokog erősen és könnyeit ontja. (Arany János) || b. (választékos) Vért ont: a) megsebesít, gyilkol vkit; b) harcban, öldöklésben vesz részt, s életét is kockára teszi v. feláldozza. Vérét ontja a hazáért, a munkáshatalomért, a szabadságért. Az nem lehet, hogy annyi szív Hiában onta vért. (Vörösmarty Mihály) Vérét a hős, ha halni kell, Nem retteg ontani. (Garay János) Csak egyszer lenne még enyém … | nagyobb örömmel ontanám | kis ujjáért a csobogó vért, | mint száz királyért, lobogóért. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben is) Nagy mennyiségben áraszt, ad, szolgáltat vmit. Ontja a → betűt; ontja a szellemes ötleteket; ontja a → szót. A föld ontja a gabonát. A sivatagok ontják magukból a meleget. A Tisza és a Duna ontja a halakat. A földalatti vasút szinte ontotta az utasokat. A leány levert volt … Röviden felelt. Az asszonyság annál szaporábban ontotta a szót. (Petelei István) Az ég tátongó, szürke alagút, Mely fojtón ontja rőt, dohos ködét. (Juhász Gyula) A kék ég és az izzó nyári nap … ontotta a fényt. (Nagy Lajos) || b. (átvitt értelemben, költői) <Vmely indulatot, kül. haragot, bosszúságot> gátlás nélkül enged kitörni; szabadjára enged. A tenger felbuzdúl s mindjárt ontja haragját. (Csokonai Vitéz Mihály) Mint farkas ha aklot kerűlgeti éhen, Körmöli a földet és rugja dühében … | Igy Toldi bosszúját tehetetlen ontá. (Arany János) || c. (sajtónyelvi) <Vmely árut> bőven, nagy mennyiségben termel, készít, gyárt. A nyomdagépek ontják a könyveket és az újságokat; a gyárak ontják a vásznat, a szövetet, a cipőt.
3. (ritka, költői) Tömegesen pusztít, rombol, <épületet, épületrészt, sziklafalat> omlasztva rombol. Minden tüzes ördög népet, falat ont: Töri Drégel sziklai várát. (Arany János) || a. (ritka) Belét ontja: vkinek, vmely állatnak a testét felhasítja, és beleit kifordítja; (ritka, népies) (mindjárt) beledet ontom: <indulatos fenyegetésként>. Szemben kopiát hajt nagy bölényre … | Megbőszül a vad faj – egyenest Budának! Ontja meleg bélit szög-sárga lovának. (Arany János)
Igekötős igék: elont; kiont.
ontás; ontó; ontott.
