optimista
optimista főnév és melléknév
I. főnév ..tát, ..tája Optimizmustól áthatott derült életfelfogású, a jövőben bizakodó személy; derülátó ember. → Javíthatatlan optimista; az optimisták és a pesszimisták nézetei. Sokan azt várták, hogy … igyekezni fog … szögletességeit takargatni. Ezek az optimisták … alaposan csalatkoztak. (Ambrus Zoltán)
II. melléknév ..tán, ..tább
1. Olyan <személy, lelkialkat>, aki, amely természeténél fogva hajlik arra, hogy mindent a kedvezőbb, szebbik oldaláról nézzen; derűlátó. Optimista egyéniség, ember, lélek. Optimista természet volt. (Hunyady Sándor)
2. Ilyen személyre, ill. az optimizmusra jellemző; derűlátó. Optimista irány, magatartás, művészet, világnézet.
3. Mindent a legkedvezőbb, a legjobb lehetőségekhez mérő, azok szerint mérlegelő. Optimista becslés; a legoptimistább számítások szerint is…
optimistaság.
