őr [1]
őr [1] ige -t, -jön (tájszó)
Őröl (1–3). Szárazon őr: (átvitt értelemben is) <több személy> borozgatás nélkül beszélget. Hát itt csak így őrnek? – vette fel a szót Vak Áron. – Hogy? – bökte ki a kurátor. – Ahogy látom, szárazon. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: felőr; kiőr; leőr; megőr; összeőr.
őret.
