őr [2]
őr [2] főnév -t, -ök, -e [e]
1. Az a személy, aki hivatásszerűen őrködéssel, vmire való felügyeléssel foglalkozik. Állatkerti, vasúti őr. Ellida … egy világítótorony őrének a leánya. (Ambrus Zoltán) Mire a parti őr szólt az egyik halásznak …, addigra a női hulla lement a víz alá. (Gelléri Andor Endre)
2. Az a személy, aki átmenetileg, bizonyos ideig köteles vigyázni, felügyelni vkire, vmire, aki átmenetileg őrködéssel van megbízva. A sztrájkolók őröket állítottak az üzem köré. Vérszomjasan kel a király, Midőn hozzá egy őr rohan. (Kisfaludy Károly) Tüstént aluvó őr, valamennyi, támad; | két ujján Kanyaró füttyent vala hármat | … Virrada sok alvó örökös éjjelre. (Arany János) || a. <Vmely fegyveres alakulatban, pl. katonaságnál, rendőrségnél> őrszolgálatot teljesítő személy; őrszem. Szuronyos őrt állít ki; felváltja az őrt. Lefegyverezték az őröket. Őr áll a laktanya előtt. Visszafojtott lélegzettel nézték a szuronyos puskás őrt, aki a kapuban állott. (Móricz Zsigmond) || b. Őrt áll v. (régies) őrt tart: mint őr működik, (fel)vigyáz vkire, vmire; őrködik vhol. A hű nép … a testet … orozza A csata vészeiből s biztos menedékbe fogadván Őrt röpülő nyillal tart ott mellette. (Vörösmarty Mihály) Én majd őrt állok az úton, és figyelmeztetlek, ha közelednék valaki. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, hivatalos) Az a személy, aki értékes gyűjtemények, javak, tárgyak hiánytalanságáért, épségéért felelősséggel tartozik. A fizikai szertár, az ifjúsági könyvtár őre. || a. (1945 előtt) <Tudományos tisztviselő címében:> könyvtári, múzeumi őr.
4. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, választékos) Az, aki v. ami vminek a létét, fennmaradását, erkölcsi, anyagi támogatásával segítve biztosítja; vminek az oltalmazója, támasza, segítője, védelmezője. A Szovjetunió a béke őre. Én az egyszerű nép őre vagyok! | Enyém jó- és balsorsának fele. (Tompa Mihály) [A magyar tanítókhoz.] S kik hivattatok vezérül a népnek, Ne maradjatok gyáva csőcseléknek: Úri gazságok jobbágy őreül. (Ady Endre)
5. (halászat, tájszó) Az eresztőhálóra erősített, gyékényből font kúp alakú alkotmány, amely a víz felszínén maradva, a lebocsátott hálót jelzi, ill. a különböző hálókon kifeszített fonál, amely arra való, hogy a hálóba futó halat elárulja.
Szóösszetétel(ek): 1. őrálló; őrcsapat; őrcsillag; őrfal; őrgúnár; őrhalom; őrkiáltás; őrkíséret; őrkunyhó; őrlámpa; őrlegénység; őrsereg; őrszemle; őrvizsgálat; 2. börtönőr; csendőr; éjjeliőr; ellenőr; erdőőr; fegyőr; fogházőr; folyamőr; gátőr; halőr; határőr; járőr; kapuőr; koronaőr; mezőőr; munkásőr; nemzetőr; palotaőr; pályaőr; parkőr; partőr; pecsétőr; pénzügyőr; polgárőr; rendőr; sorompóőr; teremőr; testőr; toronyőr; tűzőr; útőr; vadőr; vagyonőr; váltóőr; vámőr; zsilipőr.
őri.
