ordas
ordas melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. (népies) Feketével, barnával tarkított <állat, főleg farkas, ill. szőre>. Ordas farkas, kutya, macska; ordas szőrű.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Barnás, feketés foltokkal v. pettyekkel tarkított <tárgy>. Bőre nem is bőr már, hanem ordas kéreg. (Arany János) S megjön az ősznek tarkasága: … | sápadt levelek ordas ága, | avarok zörgő pusztasága. (Babits Mihály) || a. (régies) Megviselt, szennytől foltos, pecsétes. Biz a kalap … sok fergeteget kiállt; ordas volt és rücskös a régiségtől. (Jókai Mór)
3. (régies, irodalmi nyelvben) A benne levő szénsavtól erősen gyak. kellemetlenül csípős <bor>. Ordas új bor a pohárban: Hozzálátnak ketten-hárman. (Arany János) Sötét fény csillogott az ordas óboron. (Tóth Árpád)
4. (elavult) Óriási, nagyon nagy. Az olyan ordas szerencse is ritkaság, mint a Lestyák Mihályé. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ok, -a (irodalmi nyelvben) Farkas (1). Egy vén ordas ügetett fölfelé a vízmosásban. Bujdosik, erdők közt, mint bús bika réten … És mint csikasz ordas tél idején … Ó tűri soká a kínos, fagyos éhet. (Arany János) Az ordas bevette magát a gerebenesi nádasba. (Petelei István)
