ordibál
ordibál ige -t, -jon (népies, tréfás)
1. tárgyatlan Kiabál (1–2). Az utcára is kiállott, … és ott is ordibált. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyas (népies) Kiabálva mond vmit. Egyre csak azt ordibálta, hogy rászedték.
Igekötős igék: beleordibál; kiordibál; ráordibál.
ordibálás; ordibáló.
