ordináré
ordináré melléknév -bb ordenáré [ë] (bizalmas, rosszalló)
A jó ízlést durván sértő <személy, dolog>; közönséges. Ordináré alak, beszéd, vicc, viselkedés. Piha. Szégyelje magát. Maga egy ordináré ember. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka) Gyakorisága, megszokottsága miatt nem nagy becsben álló <dolog>; közönséges. Ordináré olcsó portéka. || b. Műveletlen szellemű, érzésbeli finomság nélküli, faragatlan viselkedésű. Csak ordináré emberek tudnak nagyon örvendezni, vagy kétségbeesni. (Krúdy Gyula)
ordináréság; ordináréskodik.
