orgona [1]
orgona [1] főnév ..nát, ..nája
1. Fújtató szerkezettel működő, nagyméretű fúvóhangszer, amelynek sorban elhelyezett, néha több ezer sípját kézi és lábbillentyűzetek segítségével az áramló levegő szólaltatja meg. → Vízi orgona. Az orgona hangterjedelme a legnagyobb zenekarénál is nagyobb. Az orgonának rendszerint több billentyűsora van. Halk mélán szól az orgona … (Tompa Mihály) Hallgatni orgonák búgását, Síri harangok mély zúgását … (Ady Endre) Ékesen zeng a szájából a dal, mintha egy-egy sípot megeresztenek az orgonán. (Móricz Zsigmond) || a. Ennek hangja. Szereti az orgonát. || b. E hangszeren való játék; orgonázás. Orgonát gyakorol, tanít.
2. (népies) Lúd v. gólya öt-hat behasított szárnytollából v. zsenge gabonaszárak ízeiből készült, fúvásra hangot adó játékszer; falusi gyermekek készítik és használják.
3. (építészet, történettudomány) Csapórács.
Szóösszetétel(ek): orgonabillentyű; orgonafujtatás; orgonafúvó; orgonahang; orgonahangverseny; orgonajáték; orgonakészítő; orgonakíséret; orgonakoncert; orgonaművész; orgonanyomó; orgonapedál; orgonaregiszter; orgonaszám; orgonaszekrény; orgonaverseny; orgonazengés; orgonazúgás.
orgonájú; orgonás.
