orgonál
orgonál ige -t, -jon
1. tárgyatlan Orgonán [1] játszik. || a. tárgyatlan Tud orgonán játszani. Orgonálsz? – Igen.
2. tárgyas (bizalmas) <Zeneművet> orgonán előad. Mit fogsz ma orgonálni?
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Szél> zúg, üvölt. A világ nagy vihara orgonál. (Juhász Gyula) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) <Ember, gyerek, állat> bömböl, bőg, kiabál, ordít, üvölt. Már megint orgonál az a kölyök. Orgonál erősen férfi, asszony, gyermek. (Arany János)
orgonálás; orgonálgat; orgonáló; orgonált.
