orkán
orkán főnév -t, -ok, -ja
1. (választékos) Rendkívül heves, tomboló, pusztító szélvihar. Szellőt, orkánt, felfog vitorlánk. (Tompa Mihály) Hirtelen támadó orkán süvít végig az erdőn, szörnyű zúgással mozdulnak a fák. (Mikszáth Kálmán) Újra mesélt nekem ő | … A beszélő elszomorodva | nézte lefolyt idejét s a mesében a tengeri orkán | árnya sötétült föl, riadozva, vitorla, sirályok. (Kosztolányi Dezső)
2. (légkörtan) A legerősebb vihar, amelyben a szél sebessége másodpercenként legalább 25 méter.
3. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) A hangok, a taps stb. orkánja: ezeknek viharos erejű, hirtelen felhangzása. [A zenekar hangját] méteres vastag falak … visszhangozzák, de meg nem repedeznek … Dehogy is repednek. Ha a kurtanemesek vivátordításától soha meg nem repedtek, a táncvigalomnak ettől az orkánjától csak még jobban megkeményednek. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): orkánpusztítás; orkánsebesség.
