ormány
ormány főnév -t, -ok, -a
1. Némely emlősállatnak rendkívül megnyúlt orra, amelyet tapintásra, esetleg fogásra használ. Az elefánt, a tapír ormánya. || a. Némely bogárnak hosszúra nyúlt feje, amelynek végén szájnyílás, a rágószervek tövén, ill. közepén pedig csápok vannak.
2. (bizalmas, tréfás) Nagy emberi orr. Hábornak egész nagyságos idomja kitűnék: Halvány arc, buta homlok … Negyvennyolc foku szöglet alatt hajlott hegyes ormány. (Arany János)
3. (hajózás) Ferdén előre kinyúló árboc.
Szóösszetétel(ek): ormányárboc; ormányvitorla.
ormányú.
