őrnagy
őrnagy főnév
<Hadseregben, ill. katonai jellegű testületben> a századosnál magasabb, az alezredesnél alacsonyabb rangú tiszt v. ritk. ilyen rendfokozat. Az őrnagy szemlét tartott. Hamarosan őrnagy lett. Szervusz Pistikém, – kiáltott rá széles és kacagó arcával egy kövér ember … Egy őrnagy volt, akivel a harctéren találkozott utoljára . (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): vezérőrnagy.
őrnagyi; őrnagyság.
