öröm
öröm főnév -öt v. -et [e], -ök, -e [e]
1. <Kedvünk szerinti dolognak reánk való lelki hatásával kapcs.> egész lényünket átható derűs, vidám és kellemes érzés, az általa keltett lelkiállapot. Érzéki, igazi, korai, tiszta, valódi, zavartalan öröm; öröm és bánat; öröm és üröm; öröm fogja el; örömben úszik; örömében énekel; örömében majd fölveri a házat; örömében alig fér a bőrébe(n); magánkívül van örömében; sír, tombol, ugrándozik, ujjong örömében; azt se tudja, hová legyen örömében; örömében nem tud hová lenni; vmi zavarja örömében; örömének szabad folyást enged; örömre → derül; örömre gerjed; örömre hangol, indít vkit; örömöt szerez, okoz vkinek; megkeseríti, elrontja vkinek az örömét; örömtől áradozik, olvadozik; nem tud hová lenni az örömtől; örömtől ittas, mámoros; repes a szíve az örömtől. Madarat lehetne fogatni vele örömében. Öröm fogta el ködbe borongó lelkemet. (Csokonai Vitéz Mihály) Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak. (Petőfi Sándor) Minden vérem fölpezsdült az örömtől. (Mikszáth Kálmán) Begyűjtjük a rét gabonáját és még büszkék sem lehetünk | … bérünk van, nincsen örömünk. (József Attila) || a. (birtokos jelzőként) (irodalmi nyelvben) Az örömnek vmije: az örömöt kifejező, azzal teli, azt szerző, azzal kapcsolatos vmi. Az öröm könnye; az öröm órái. Itt nemrég az öröm víg dala harsogott. (Berzsenyi Dániel) Szűd teljék meg az öröm borával, Húzd, s ne gondolj a világ gondjával. (Vörösmarty Mihály)
2. Ennek arcunkon, szemünkben mutatkozó megnyilvánulása. Arcán öröm ragyog; arca örömre derül; (arca) ragyog, sugárzik az örömtől. Arcán reszketett az öröm. (Jókai Mór) Az öröm ragyogása áradt el rajta. (Gárdonyi Géza) || a. Általában az örömnek (1) külső, főként hangos megnyilatkozása. Harsogó, kitörő örömmel fogadták.
3. (választékos) Életöröm (2). Mindig örömre vágyik. Vár állott: most kőhalom, Kedv s öröm röpkedtek: Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. (Kölcsey Ferenc) Én is örömre születtem | Árkádia berkében. (Berzsenyi Dániel) Itt volt hát? – oh Öröm, Öröm, | Egy szóra még, egy percre még! (Tóth Árpád) Öröm, kit Schiller és Beethoven áldva zengett! | Jőjj el, jőjj el te szép, te kedves égi gyermek! (Juhász Gyula)
4. <Vmely alkalommal kapcs.:> rendsz. nagyfokú megelégedés. Osztatlan öröm. Nagy volt az öröm országszerte. Általános örömöt keltett. Őszinte örömét fejezte ki jó munkájáért. Örömmel üdvözölte az újítást. Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet … Most tehetd ablakba: húsa és kövére Szépen nő naponkint anyja örömére. (Arany János) A magyar családok egész lelkük örömével… borultak a legények nyakába. (Móricz Zsigmond)
5. (gyak. birtokszóként, ill. birtokos személyraggal) Az az alkalom, esemény, amelynek örülünk, ill. az a személy, lény, tárgy, aki, amely ilyen érzést kelt bennünk. Öröm vmit hallani, látni, nézni. Öröme → telik (vmiben); öröme van benne; az élet örömeibe dobja v. veti (bele) magát; a világ minden öröméért sem; ez örömére van v. örömére szolgál*; iszik vminek az örömére; örömét → leli v. találja vmiben. Igazi öröm nekem, hogy … Az az öröm érte, hogy … Jó bizonyítvány után öröm a szünidő. Szüleinek öröme ez a fiú. Az olvasás volt egyetlen öröme. Öröm dolgozni vele. Lakoma állt éppen, ez nap örömére. (Arany János) No, tedd meg már azt az örömet. (Mikszáth Kálmán) Nyúl futott keresztül a kocsi előtt. – Hő, hő, – kiabáltak utána. A nyúl az olyan mezei öröm, gyereket csinál az a felnőttekből is. (Móricz Zsigmond)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
6. (választékos) Anyai örömök elé néz: <nő> gyermeke születését várja.
7. (átvitt értelemben, kissé bizalmas) Vminek öröme: vminek haszna, vminek javára váló dolog. Egy nyílt tó állta útunkat, melyen keresztül kellett úsztatnunk, csizmáimnak nem nagy örömére. (Jókai Mór)
8. Örömmel v. (nyomatékosan) ezer örömmel, kész örömmel: szívesen, szíves készséggel, szíves-örömest. Örömmel fogad vkit, vmit; örömmel hozzájárul a dologhoz; örömmel tesz, végez vmit. Örömmel vágom én magam Föl paripámra a nyeregbe! (Petőfi Sándor) Rózsa Sándor kész örömmel beáll a Kossuth Lajos népe közé. (Móricz Zsigmond) || a. <Udvariassági szólamokban a szíves előzékenység, a társas illem kívánta nyájasság kifejezéséül:> jóleső érzés. Igaz, nagy örömére; örömmel jelenti, tudatja; öröm nekem (számomra), hogy … Örömmel hallom, látom, hogy … Őszinte örömmel adjuk hírül v. tudatjuk, hogy … Örömmel látjuk vacsorára.
Közmondás(ok): Nincsen öröm üröm nélkül: az örömbe rendsz. bánat is vegyül.
Szóösszetétel(ek): 1. örömáldomás; örömáldozat; örömcsepp; örömdal; örömének; örömérzés; örömérzet; örömhang; örömkiáltás; örömkitörés; örömkurjantás; örömlakoma; örömleső; örömnyilatkozat; örömnyilvánítás; örömordítás; örömpohár; örömrontó; örömserleg; örömsikoltás; örömsugárzó; örömzsivaj; 2. életöröm; káröröm.
