oroszlán
oroszlán főnév -t, -ok, -ja, (népies, régies) oroszlány
1. Egész Afrikában és Ázsia déli részein honos, hatalmas testű, vörhenyes v. fakósárga színű, a macskával rokon ragadozó állat; a hím nyakát és melle elülső részét sörény fedi (Leo leo). Döglött, fogatlan, haldokló v. vén oroszlán: (átvitt értelemben is) hatalmát, erejét, befolyását vesztett, ill. vesztő személy, közösség; dühös, mérges oroszlán; az oroszlán barlangja ←; (átvitt értelemben) felébreszti, felkelti vkiben az alvó oroszlánt: fölkelti vkinek addig szunnyadó dühét, szenvedélyét, felingerel vkit; oroszlánt lő; oroszlánt szelídít. Szóláshasonlat(ok): harcol, küzd, mint az oroszlán: hősi elszánással h., k. A vasból [= ketrecből] ordítva kiront az oroszlán | S Núbia erdeiről iszonyún emlékezik és dúl. (Berzsenyi Dániel) De jaj! a félelem megint leláncolt, | feltünvén egy oroszlán szörnyü képe. (Babits Mihály–Dante-fordítás)
2. Ennek az állatnak képben, szoborban való ábrázolása <gyak. az erő, a hatalom, a bátorság jelképeként>. A → brit oroszlán; a cseh oroszlán; címerbe festett oroszlán; a Lánchíd oroszlánjai. Ne feledjük immár Süsüt, aki szépen | Tud vésni … Címerbe oroszlánt három-négy farkúnak, Metszi a p betűt megfordítva q-nak. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Bátor ember, küzdő hős. A forradalom oroszlánja. Itthon mind oroszlán, – gyáva róka harcmezőn. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Az anyák oroszlánok, ha a gyerekük csimpaszkodik a szoknyájukba. (Móra Ferenc)
Szólás(ok): ld. bőgés.
Szóösszetétel(ek): oroszlánbátorság; oroszlánbőgés; oroszlánerejű; oroszlánfark; oroszlánfej; oroszlánfog; oroszlánfóka; oroszlánfő; oroszlánhangú; oroszlánhím; oroszlánketrec; oroszlánkörmű; oroszlánlábú; oroszlánméltóság; oroszlánmorgás; oroszlánnyom; oroszlánordítás; oroszlánölő; oroszlánpofa; oroszlánsörény; oroszlánüvöltés; oroszlánvadász; oroszlánvadászat.
oroszláni; oroszlános.
