orr
orr főnév -ot v. (ritka) -t, -a
1. Az embernek a száj fölött elhelyezkedő porcos állományú, az arcból rendsz. előreálló testrésze, a lélegzés kezdeti szakaszának és a szaglásnak a szerve. Borvirágos orr; egyenes orr; → fitos orr; → görög orr; hajlott orr; → lapos orr; kampós orr; → nyerges orr; → pisze orr; → római orr; rövid, széles orr; → tömpe orr; vastag, veres orr; az orr cimpája, lyuka; az orr nyerge ←; bedugul az orra; → csavarodik az orra; → csepeg az orra; → facsarodik az orra; → félreáll az orra; → folyik az orra; → lekonyul az orra; → lóg az orra; megkékül az orra; → megnyúlik az orra; puha az orrod: <gyermeknek mondják, ha nem mond igazat>; rezet → árul az orra; véres v. vérzik az orra; elered az orra vére; → elindul az orra vére; folyik az orra vére; (az) orra alatt, (az) orra alá: közvetlenül előtte, eléje; az orra alá v. alatt → piszkít vkinek; (az) orra elé: közvetlenül vki elé; nézz az orrod elé!; vkinek (az) orra elől: vki elől; elhalásszák, elkaparintják, ellopják, elviszik az orra elől; vki orra elől → elüt vkit, vmit; vkinek (az) orra előtt: közvetlenül vki előtt; becsapja az → ajtót (vkinek) az orra előtt v. (régies) az orrára; az orra előtt ment el: <vmely jármű> éppen akkor ment el, amikor fel akart rá szállni; az utolsó percben késett le róla; megy az orra után: a) egyenes irányban megy; b) szimatja után megy; az orrában piszkál, vájkál; → turkál az orrában; az orrából v. az orrán át v. keresztül beszél: orrhangon beszél; az orráig lát, nem lát messzebb az orránál, nem lát tovább az orra hegyénél v. nem lát túl az orra hegyén: (átvitt értelemben is) nem gondol, nem lát előre; nem látja a következményeket, az összefüggéseket, a lényeget; orrán, száján jön a vér; látni az orrán v. az orráról, hogy …: meglátszik az arcán, az arckifejezésén; orron → üt vkit v. (régies) orrát üti; orron ver; orra bukik; → csipiszt az orrodra!; orra → esik; orrára koppint, üt vkinek: (átvitt értelemben is) erélyesen, rendsz. kisebb büntetéssel észre térít, rendreutasít vkit; (átvitt értelemben) bántja vmi az orrát: meg van sértődve, duzzog, neheztel; befogja az orrát; → belefújja az orrát vmibe; vkinek, vminek beleveri az orrát vmibe; beveri az orrát vhol; → csavarja az orrát vmi; orrát → csavargatja; → csípi vmi az orrát; elfintorítja az orrát; → előretolja az orrát; vmi → facsarja vkinek az orrát; → felfricskázza vkinek az orrát; → félrehúzza az orrát; → felüti az orrát; → felüti vkinek az orrát; fintorgatja az orrát; orrát → fújja v. orrot fúj; → fúrja az orrát; kifújja az orrát; → kidugja az orrát; az orrát v. az orra hegyét sem látja az ember: olyan sötét van, hogy semmit sem lehet látni; → leereszti az orrát; nem harapják le az orrát: nem kell félnie, nem esik bántódása; → lógatja az orrát; megtörli az orrát; vkinek az orrát → megüti vmi; → odatolja az orrát vhova; piszkálja, szívogatja az orrát; vmi → tekeri az orrát; hosszú, lógó v. megnyúlt orral: kudarccal, felsülve v. szomorúan, leverten; véres orral: megverve, véresen; orrával → éri a földet; vki az orrával → túrja a földet. Szóláshasonlat(ok): olyan, mint akinek az orra vérzik v. olyan, mint akinek folyik az orra vére v. olyan, mintha folyna az orra vére: szemmel láthatóan búsul, nagyon el van szontyolodva; neki is (csak) kettő az orra lyuka, mint a szegény ember → malacának. Pál azonban bosszut forral És ahogy van, véres orral Megy panaszra. (Arany János) Vörösre mart a csípős hideg minden orrt és minden arcot. (Mikszáth Kálmán) Cyrano emlékezetét … nem munkái tartották fenn, hanem párbajai, s híres nagy orra. (Ambrus Zoltán) Orrán régi pápaszemmel | nyit kaput egy tisztes ember. (Kosztolányi Dezső) || a. Állatoknak a szaglószerve, ill. a szaglással kapcsolatos testrésze. Karikát fűz húz a medve orrába; orrba üti v. orron vágja a kutyát. A disznó orrával túrja a földet. (szójárás) → Kutya is haragszik az orráért. Bálint úr felkapta a fejét, mint az orron ütött paripa. (Gárdonyi Géza) || b. A külső orr folytatását alkotó belső üreg; orrüreg. Vmit kivettek az orrából. Megtükrözik az orrát.
2. <Csak állandósult szókapcsolatokban:> szaglás (1a, 2). → Jó orra van. Nagyon kényes az orra. Nincs orra az ilyen dologhoz.
3. <Madarakkal kapcs.:> csőr. A sas orra horgas és erős. Árva gólya áll magában Egy teleknek a lábjában … Szárnya mellé dugta orrát, Messze nézne, de ha nem lát! (Arany János)
4. (átvitt értelemben) Hosszúkás tárgynak előrenyúló, kihegyesedő része. A cipő, a csizma orra; a csónak, a hajó, a repülőgép orra. Csolnokát berúgta a széles Dunába: | Mintha korcsolyázna, futott az a habon, Partba vágta orrát a pesti oldalon. (Arany János) [A] nők nagyokat sikítanak, ha lefut a cipőjük orránál egy-egy pincei patkány. (Gelléri Andor Endre) A hajó orra … éles hegyesszög. (Nagy Lajos)
Szólás(ok): (bizalmas, tréfás) orrod tőle fokhagymás: abból ugyan nem kapsz, az nem neked való; (bizalmas) vkinek az orra alá dörgöl v. dörzsöl vmit: a) <hibát, hibául felrótt cselekvést> rosszallón felemlít, szemére hány; b) <bizonyítékot> diadalmasan, nyomatékosan eléje tár; orránál fogva vezet vkit: hiszékenységével, gyengeségével visszaélve tetszése szerint irányítja v. sorozatosan becsapja, félrevezeti; (bizalmas) vkinek nem kőt az orrára vmit: nem mondja meg, nem árulja el neki; beledugja, beleüti az orrát vmibe: illetéktelenül beleavatkozik; (bizalmas) felhúzza az orrát vmiért: megsértődik, megneheztel érte; (bizalmas) fenn v. magasan hordja az orrát: gőgösen, büszkén, másokkal szemben lenézően viselkedik; (bizalmas) orrot kap: szidást, feddést, megrovást kap; ld. még bors, cinege, torma.
Szóösszetétel(ek): 1. orrbetörés; orrcsiptető; orrfa; orrfájás; orrfekély; orrfintorítás; orrfürdő; orrgyök; orrhártya; orrhurut; orrkarika; orrközorrfal; orrműtét; orrnyílás; orrplasztika; orrporc; orrprüszköltető; orrszorító; orrtekerő; orrtörés; orrvédő; orrvitorla; orrvörösség; orrzászló; 2. gólyaorr; hajóorr; krumpliorr; sasorr.
orros; orrú.
