ország
ország főnév -ot, -a
1. Vmely meghatározott területen fennálló államszervezet a területtel, a benne és rajta levő természeti kincsekkel, építményekkel és a lakossággal együtt. Ázsiai, középeurópai, dél-amerikai ország; baráti ország; ipari, mezőgazdasági ország; civilizált, elmaradott, fejlett, művelt ország; elnyomott, függő, független, gyarmati, önálló, szabad ország; népi demokratikus, szocialista ország; tőkés v. kapitalista hadviselő országok; az ország földje, gazdasági erői, természeti kincsei, vagyona; vmely ország fia ←; az ország lakossága, népe, népessége; az ország alkotmánya, jogai, szokásai, törvényei; az ország biztonsága, rendje, vezetése; az ország fölemelkedése, felvirágzása, sorsa, ügyei; a nagybirtokosok és tőkések országa; a dolgozók országa; a haladás, a jólét, a szocializmus országa; biztos révbe vezeti az ország hajóját; kátyúba jut az ország szekere ←; rendbe teszi az ország szénáját; híre fut az országban; (átvitt értelemben) nem adná egy országért: nagyon becses neki; az országnak → szolgál; igazgatja, kormányozza, vezeti az országot; építi, felvirágoztatja, újjáépíti az országot; felforgatja, katasztrófába, pusztulásba sodorja az országot; elpusztítja, feldúlja, kirabolja, tönkreteszi az országot. Szóláshasonlat(ok): töpreng v. gondolkozik, mintha rá bízták volna az ország dolgát: nagyon töpreng. Nézd: a kevély tölgy, melyet az éjszaki Szélvész le nem dönt, benne termő Férgek erős gyökerit megőrlik … Igy minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs. (Berzsenyi Dániel) Ez az ország mindnyájunké, Hol bilincset urak vernek: Háborúra készüljön föl Minden sápadt munkás-gyermek. (Ady Endre) Kis, búvó országokra rálehel | a tátott tőke sárga szája. (József Attila) || a. Ennek egész földje. Kis, nagy ország; idegen, közeli, szomszédos, távoli ország; hegyes, sík ország; szárazföldi, tengerparti ország; az ország belseje, határa, széle, szíve, területe, vmely tája, vidéke; becsap, belép, benyomul, betör, beüt az országba; enyhe levegő áramlik az országba; az egész országban; szerte v. mindenütt az országban; széles ez országban; elmenekül, kibujdosik, megszökik az országból; kitilt, kiutasít, számkivet v. száműz vkit az országból; kicsempész vmit az országból; ellenség tör (rá) az országra; országról országra utazik; bebarangolja, bejárja, bekalandozza, beutazza az országot; → járja az országot; elfoglalja, meghódítja, megszállja az országot; (régies) országgá: az ország minden részébe; (régies) országgá futott: elmenekült. Szolgám, szolgám, édes szolgám, Vezess’ elé pejparipám, Mer elmegyek nagy világba, Országokról országokra. (népköltés) Mint kiűzött király országa széléről, Visszapillant a nap a föld pereméről. (Petőfi Sándor) Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. (Ady Endre) Pepike még sohase járt az ország határán túl. (Kosztolányi Dezső) || b. E területen élő lakosság, nép, nemzet. Az ország boldogsága, ellátása, jóléte, kenyere; az ország közvéleménye, nyilvánossága; az ország színe előtt; kihat, kiterjed az egész országra; telekürtöli vmivel az országot. Az ország talpra állt. Az ország visszhangzott az örömtől. Gondoskodtunk róla, hogy bőven legyen kenyere az egész országnak. Békés korszak köszöntött az országra. Elárasztják az országot olcsó áruval. Az egész ország lelkesen készül a nagy nemzeti ünnepre. Nemzetek, országok! kik rút kelepcében Nyögtök a rabságnak kínos kötelében … | Vigyázó szemetek Párisra vessétek. (Bacsányi János) Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. (Vörösmarty Mihály) Az ország nem kérdi, mivégre | engedik meggyűlni a bajt | s mért nem a munkás védelmére | gyámolítják a gyáripart. (József Attila) || c. Vmely államot, ill. annak népét képviselő (kisebb) csoport. Országok közötti: nemzetközi <vetélkedés, sportverseny, mérkőzés>. Az olimpián hetven ország mérte össze az erejét. Húsz ország találkozott a békenagygyűlésen. || d. <Túlzó jellegű állandósult szókapcsolatokban>. → Hét országra szól a híre; → hét országra szóló lakodalom; hetedhét országon is túl. Szóláshasonlat(ok): hét országra szól, mint a lőcsei → kalendárium. Nem volt Zöld Marcinak hét országban mása. (Petőfi Sándor) Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton, Nem terem ma párja hetedhét országon. (Arany János)
2. (ritka) Vidék (I). → Görbe ország. Furcsa ez a ti megyétek!
3. (rendsz. birtokos jelzővel) (átvitt értelemben) Egymáshoz hasonló dolgok összessége, gondolatban összefoglalt egysége. Az állatok országa; az álmok, a mesék országa. || a. (átvitt értelemben) Vmely többé-kevésbé határozottan megjelölt helyen elképzelt közösség; képzeletbeli ország. Az óriások, a törpék országa; János → pap országa. Értem egy magas kerítést, Amelynek gyémánt kapujára Ez volt fölírva szivárványbetűkkel: „A szerelem országa”. (Petőfi Sándor) || b. <Állandósult szókapcsolatokban:> (vallásügy) a mennyek(nek) országa: mennyország; a → holtak országa; (népies, régies) hol a pokol országában?: <nagyfokú csodálkozás, türelmetlenség kifejezéseként:> hol?; hol a csodában?; hol a fenében?
4. (átvitt értelemben) Uralkodás, uralom, államhatalom. Miénk az ország. Akié a föld, azé az ország. Petőfi Sándor … nem bírta kinyomatni az összegyűjtött verseit, nem volt rá pénz. A főurak, akiké volt az ország, nem törődtek az ilyesmivel. (Mikszáth Kálmán) || a. (vallásügy) Isten országa: a) mennyország; b) az az állapot, amelyben a hivő a vallási előírások szerint él.
Szóösszetétel(ek): 1. országboldogító; országcímer; országcsaló; országdarab; országdúló; országébresztő; országépítő; országfelforgató; országfoglalás; országgyalázás; országgyarapítás; országkormányzás; országlakó; országmentés; országnév; országpusztító; országvesztő; 2. állatország; álomország; anyaország; hátország; külország; mennyország; meseország; szigetország; szovjetország; társország; tündérország.
országi; országnyi; országocska; országtalan.
