országgyűlés
országgyűlés [g-gy] főnév
Választott, ill. (régen v. némely államban ma is) részben kinevezett v. öröklött jognál fogva delegált tagokból álló testület, amely elsősorban a törvényhozás feladatát végzi, de (egyedül v. monarchiákban az uralkodóval megosztva) a legfőbb államhatalom szerve is, népi demokratikus országokban pedig a népfelségből folyó összes jogokat gyakorolja. Egykamarás, kétkamarás országgyűlés; az országgyűlés összeül; az országgyűlésbe küld, választ vkit; az országgyűlést egybehívják, feloszlatják, elnapolják. Az országgyűlés tagjait különleges jogi helyzet illeti meg. Az országgyűlés egy mennydörgő szóban Száz milliót tüstén megajánlt bankóban. (Sárosy Gyula) A Magyar Népköztársaság legfelsőbb államhatalmi szerve az országgyűlés. Az országgyűlés gyakorolja a népszuverénitásból folyó összes jogokat, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát, és feltételeit. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. (régies) E testület ülése, összeülése. Országgyűlés van. Megnyílt az országgyűlés. A király … visszament Budára, | Hova országgyűlést rendelt Péter-Pálra. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): reformországgyűlés.
