ortodox
ortodox melléknév és főnév (régies írva: orthodox is)
I. melléknév
1. (vallásügy) Vmely vallás régi hagyományaihoz, rituális szabályaihoz, véglegesnek tekintett dogmáihoz mereven ragaszkodó <személy, csoport, szervezet>; igazhívő. Ortodox teológus; ortodox izraelita hitközség. || a. (vallásügy) Ilyen személyre jellemző <megnyilatkozás>. Ortodox teológia.
2. (vallásügy) Görög keleti; óhitű. Az ortodox egyház; ortodox pap, szertartás, vallás. A cári trónon nem ülhet más nő, mint aki az orthodox vallás híve. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, választékos) Vmely tannak, elméletnek a tételeihez pontosan, betű szerint ragaszkodó <személy>. Ortodox tudós. || a. (átvitt értelemben, választékos) A régihez, a hagyományoshoz makacsul ragaszkodó, maradi <személy>. || b. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Olyan <tan, elmélet, rendszer>, amely eredeti formáját megtartotta, és a fejlődés elől mereven elzárkózik.
II. főnév -ot, -a Ortodox (1–3) személy. Az orthodoxot, akit bámulánk, Komédiásnak nézi az utókor. (Madách Imre) A dogmában a legszigorúbb orthodoxok: mindent elhisznek. (Tolnai Lajos)
