orv
orv melléknév és főnév
I. melléknév orvul (rendsz. összetételben) (választékos) Tettét alattomban elkövető gonosztevőre jellemző, vele kapcsolatos, hozzá tartozó. Orv módon. Orv kezek által haltak el … (Mikszáth Kálmán) || a. (költői) Alattomos, nem nyíltan jelentkező. Orv betegség öldös íme engemet | és fojtogatja torkomat. (Babits Mihály)
II. főnév -ot, -a (régies, irodalmi nyelvben) Tettét alattomban elkövető gonosztevő. Vádolna-e a lelkiösmeret, Ha főbe lőnéd a gaz orvokat? (Szigligeti Ede) [A főügyésznek] ezer rossz emberrel, csalóval, gyilkossal, orvval volt dolga életében. (Eötvös Károly) Nem űzték a lovas katonák a merész orvot. (Móricz Zsigmond) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Tolvaj (1). Nincs az az enyves kezű vásározó orv, aki azt megkívánta volna. (Eötvös Károly)
