összebarátkozik
összebarátkozik tárgyatlan ige
1. <Két v. több személy> egymással kölcsönösen baráti, pajtási viszonyba lép; egyik a másikat barátságába, szeretetébe fogadja. Összebarátkozik vkivel v. összebarátkoznak egymással. Az új szomszédok gyorsan összebarátkoztak. Etelke, Piroska, a konyhába tűntek; Összebarátkoztak a legelső szóra, Mintha együtt nőttek, nevekedtek volna. (Arany János) A három fiú hamarosan összebarátkozott. (Gárdonyi Géza)
2. Barátságot színlelve vkinek a bizalmát megnyeri. Összebarátkozott a kémmel, a rablókkal. || a. Barátságos magatartással eléri, hogy – főleg kis gyerek, állat – ne féljen tőle. Összebarátkozott a kis babával. Összebarátkozott a kutyákkal. || b. <Két v. több állat> megszokja egymást; összeszokik. Idővel a kutya és a macska is össze tud barátkozni.
3. (régies) Megbarátkozik (2) vmivel. Összebarátkozik a gondolattal, a tervvel.
összebarátkozás; összebarátkozó; összebarátkozott.
