összeken
összeken tárgyas ige
<Híg v. szennyező hatású anyaggal> itt is, ott is bekenve bepiszkít vmit. Ruháját festékkel összekente. Csirizzel összekente a tenyerét. A kályhát tisztította, és a korommal összekente magát.
összekenés; összekenhető; összekenő; összekent.
